12 hetes . Minden nappal tanul a kutya. 

Okos, ügyes, szép, egészséges szuka.
                                         
Elfogyott a sajt, elmentünk vásárolni. Autóban utazott Lonci és hátul a boxban. Szuperül vette ezt az akadályt is. A parkolóban picit körülnézhetett. Csikk, papírzsepi hegyek :) és másodiktól a fúúúúj rossz vezényszó is működött!

"Megszerzi és nem tudom elvenni tőle. Ha ki akarom szedni a szájából, vagy elakarom venni tőle morog és harap!"

Ez gyakran elhangzik újdonsült rottweiler tulajdonosok szájából, de más munkakutya fajtánál is gyakran előfordul. Nálunk is lehetnének ilyen események, de nincsenek:) Sokat tanultunk az évek alatt a kutyák megfigyeléséből és a rengeteg etológia témájú filmből, könyvből, cikkből..

El is mondjuk mindig a kérdésre, felvetésre, nincs miért aggódni és mi a jó megoldás.

A vadászkutyák tábora rendkívül színes és sokoldalú. Elég ha a spánielek, vizslák, agarak, kopók, vérebek, terrierek fajtáinak zavarba ejtő kavalkádjára gondolunk. Vannak köztük mindenesek, illetve egy-egy konkrét feladatra használt specialisták. Közös jellemzőjük, hogy a mai napig őrzik  az ember és kutya, e két ősi ragadozó 100-150 ezer éve köttetett szövetségét. Ennek megfelelően mindig és mindenkor a vadász munkáját segítették, akár azzal, hogy megkeresték, felhajtották, esetenként elfogták a vadat, vagy visszahozták az elejtett zsákmányt.

Konrád Lorenz: Ember és a kutya könyvéből egy részlet 

A fenyítés mértékének kellő megítéléséhez finom érzék és nagy kutyaismeret szükséges. Az egyedi érzékenység ugyanis rendkívül eltérő: gyengéd lelkületű kutya számára néhány könnyed pacskolás keményebb büntetést jelenthet, mint robusztusabb testvérének a leggorombább verés. Fizikai szempontból a kutya rendkívül érzéketlen, puszta kézzel alig-alig okozhatunk fájdalmat neki. De ha a lelki és testi érzékenység egybeesik, mint jó néhány fajta, például a spániel, a szetter és hasonlók esetében, nagyon elővigyázatosan kell élnünk fizikai megtorlással, hacsak nem akarjuk tökéletesen megfélemlíteni és minden életörömétől, önbizalmától megfosztani a kutyát.

„Otthon, a lakásban tanulja meg a csattanó hangon elhangzó fújjjj rossz szót! Hiszen a kertben még nincs tilos dolog, de a lakásban a féltett tárgyak, berendezések, a függöny, a szőnyeg, a párna cibálása nem támogatott tevékenység! Természetesen fogalma sincs, először mi az a fújj rossz, a csattanó, dörennő, büntető hang - ami a kutya rövid, mély, fenyegető morgására hasonlít ritmusában! Az első ilyennél kézzel is adok jelet, pici grabancrázás, vagy csak oldalba bökés, DE abban a pillanatban, ahogy elengedte a tárgyat már jutalmazom is!

Az utóbbi évtized legtöbbet hallható és olvasható kutyatartói szakkifejezése a "szocializáció". A kutya szocializációjának tömör meghatározása: az állat fokozatos hozzászoktatása az élete során őt körülvevő környezeti ingerekhez. De mit kell egy átlagos kutyatartónak ez alatt értenie, valamint csinálnia, és miért fontos ez a nem kutyatartó embereknek? Mikor kezdhető el, és meddig tarthat a szocializáció folyamata? Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ a gazdik az alábbiakban.

Kedves Sporttársak!

2013 évben is szeretettel várunk mindenkit  a 
     17.  Bende kupára 
       9.  Országos tehetségkutató versenyre
       2.  Bende fakanál főzőversenyre

Bövebben itt ! Minden információ a honlapon !

2018. május 6. MÁR A 22-ik Bende kupa készülődik ! 

Eifert Anna  | forrás: http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4741

A kiállításon nagyon sok függ a kutya viselkedésétől, ami részben azon múlik, mit tanítottunk meg neki. Az igazi kiállítási kutya úgy sétál a ringben, mintha csak azt mondaná: nézzétek, Ugye milyen szép vagyok! Eközben figyelmen kívül hagyja a többi kutyát, laza pórázon mozog felemelt fejjel, s úgy halad, hogy fordulás közben sem töri meg a mozgás ütemét. Úgy pózol, hogy odafigyeljenek rá.       

A kiállítási kutya szeret utazni, a ketrecet tartja otthonának.

Időben kell reagálni, késlekedés nélkül, és mindig! Nagy figyelem kell a kutya felé, ha formálni, alakítani akarjuk.

Mi mindig így neveljük a kölyökkutyát, 8 hetes kortól, egy meghatározott rendszer szerint haladunk, amit a kutya fejlődése diktál, no meg a kitűzött távoli cél. Régen is így neveltük! Aki nem, az hat, hét hónapos, egy éves korban próbálta kiképzéssel elérni a jól nevelt kutyához vezető utat! Fárasztó és izzasztó dolog, egy addigra már erős, nehéz rottweilerrel, aki megszokta, hogy kedve szerint cselekedhet!

Kedves Szerkesztő úr!

Teszem-veszem, forgatom az ön hozzászólását, szerkesztői megjegyzését. Vívódom, hagyjam figyelmen kívül, reagáljak rá, avagy mégsem? Kellene, de röviden, tömören és érthetően, hiszen annyi tévedés, rosszul rögzült „tudás” kapcsolódik ehhez a témához. Az öné is ilyen.

A megjegyzés olvasásakor, végig az járt a fejemben, hogy mi az amit rosszul kommunikálunk az őrző-védő munka kapcsán az iskolákon.

Hiszen réges- régen volt az- az idő, amikor az őrző-védő kiképzés, elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta.(30-40 év) Ez így ebben a formában, egyébként is csak a BM Dunakeszi kiképző bázisára volt igaz.