"Megszerzi és nem tudom elvenni tőle. Ha ki akarom szedni a szájából, vagy elakarom venni tőle morog és harap!"

Ez gyakran elhangzik újdonsült rottweiler tulajdonosok szájából, de más munkakutya fajtánál is gyakran előfordul. Nálunk is lehetnének ilyen események, de nincsenek:) Sokat tanultunk az évek alatt a kutyák megfigyeléséből és a rengeteg etológia témájú filmből, könyvből, cikkből..

El is mondjuk mindig a kérdésre, felvetésre, nincs miért aggódni és mi a jó megoldás.  Most az élet kínálta lehetőség, hogy pici videókkal tudom megmutatni, két kutya játékán keresztűl, mi a jó megoldás, a kutya leverése, terrorizálása és a rettegés helyett, hogy jaj mi lesz , ha.....

Nézd meg a videókat is!!

Add nekem

Szeretné mindkettő, de csak ez az egy van. A kan fölénye egyértelmű, de a szuka folyamatosan küzd érte, nem adja fel. Mennél inkább akarja a szuka, a kan annál erősebben és stabilabban tartja. Fenyegetően morog, beleráz időnként a karikába. Megszűnt körülöttük a világ, semmi zaj, idegen hang nem zökkenti ki őket, hiába hangosítom a TV-t fel.

Szeretném én is

A szuka rájön, hogy erővel nem tudja megszerezni , látszólag beletörődik, elterelődik a figyelme, m új trükköket vett be, hátha a kan otthagyja a karikát és átadja neki.

Én kaptam másik játékot

Jön az ember, aki „megsajnálja” a vágyakozót és felajánl neki egy másik játékot. Boldogan el is fogadja. Meg van a megoldás, gondolja az ember, majd ezzel játszunk közösen. Csakhogy a szukát nem érdekli a huzakodós játék! A kan érdeklődését felkelti és otthagyja a karikát! A szuka csak erre a pillanatra várt ! Hupsz , és övé is a karika. Persze a kant sem lehetett elterelni, őt sem érdekelte a huzakodós játék, visszaszerezte a karikát. A szuka csalódottan elballagott. Gondolnánk, ha a történetnek nem lenne egy remek befejezése.

Csere-Bere

A szuka nem vonult el magába zuhantan, nem volt csalódott!

A saját játékát odavitte a kan orra elé és békésen játszadozott. Erre a kan otthagyta a karikát és most már békésen játszottak tovább az elcserélt játékokkal.

Miért fontos ez? Mi a tanulság?

Hogyan használhatjuk ezt a megfigyelést a kölyök nevelésében, majd a „kiképzésben” ?

Kettő dolgot emelnék ki .

Ebben a korban a dominenciára hajlamos kutyáknál, a morgás, fenyegetés, ösztönös és tanult viselkedés. Ösztönös a zsákmány, az ennivaló birtoklása, őrzése, megvédése. Csak akkor harap, ha a másik a fenyegetésre nem vonul vissza! Tehát nincs felesleges agresszió, de a rangsorvita jelen van, ha bárki megkérdőjelezi az ő „elsőbbségét” „jogát „ a megszerzett zsákmányhoz !

Tanult viselkedés, az, hogy az anyjától és az alom testvéreitől, az almot nevelő embertől milyen reakciót kap ezután.

Mi nem avatkozunk bele, nem tiltjuk a morgást és a harapást sem! A gátolt harapás ki fog alakulni, hiszen mindennek meg van a rendje és ideje. Az emberi szabályokat a kiskutya megtanulja időben, csak az embernek jól kell őt kormányozni.

Az őrző-védő fajták, a rottweiler tenyésztése során, a határozottság, a dominancia, a harckészség, a harcban lelt öröm, bátorság, magabiztosság, kiváló őrző-védő képesség, támogatott, kívánatos viselkedés volt, erre irányult a szelekció. Ettől lett népszerű és más, mint a többi fajta. Ezzel párhuzamosan az ész, az intelligencia, az emberrel való együttműködés, a szoros kötödés a gazda felé is ott van! Lenni kell mindkettőnek!

Így bár kíván az embertől némi erőt , de sokkal inkább intelligenciát, tudást az ember részéről egy jó rottweiler nevelése.

Nem plüss kutya és mi nem is szeretnénk, ha azzá válna.( nem tárgy, amivel, ha kijátszottuk magunkat sarokba dobjuk, bárki kedvére játszadozhat vele) Felesleges előre aggódni, hogy mi lesz felnőttkorban, ha most nem győzőm le. A kutyanevelésnek nem a csatákról kell szólni! Az ember mindig a vezető! Okosabb, ügyesebb, gondolkozni képes csúcsragadozó!

A tekintélyelvű kutyadresszírozás ideje lejárt, érdemes az etológia tudományában elmélyedni . Ez nem jelent, mindent megengedek, ráhagyom, tömöm jutalom falattal , "mert én úgy  szeretem",  típusú nevelést. A túlcsordult, romantikus érzelmeknek nincs helye.  Korlátokat, szabályokat,  céltudatosságot jelent. Az ember részéről tudást, kitartást kíván, "sok" munkát Meg kell figyelni az állatok viselkedését( előttünk ezt már megtették, tudományosan leírták, bizonyították, így csak olvasni, tanulni kell)  és az ösztönös képességek figyelembevételével, a kutyanyelv , kutyaviselkedés helyes értelmezése alapján, nevelni , képezni a kutyát. Van tiltás, van büntetés, de a fő vezérfonal a pozitív megerősítés. Azaz a jóra, a helyes viselkedésre dicsérünk, elégedetten nyugtázzuk, igen, ha így viselkedsz, azt szeretem, elégedett vagyok veled! Ami számunkra nem kívánatos, azt figyelmen kívül hagyjuk. Azaz, emelt hangon , mérgesen huzakodni , harcolni a kölyök kutyával nem kell! Persze ami veszélyes számára azt nem engedjük meg neki, és röviden, de hatásosan büntethetjük. Azért azt vegyük figyelembe, hogy amit mi rossznak gondolunk, nem biztos, hogy a kutyának is az!!!!! A büntetés mindig legyen összhangban az elkövetett vétek súlyosságával. Ne duzzogj, ne hordozd a sérelmeidet. Mindig inkább előzd meg , korrigálj időben, hogy ne te menj  az események után! Céltudatos, határozott, türelmes vezetőként, nevelni, kormányozni kell! Nem alázatos szolgát. de egy erős jellemű, karakterű kutyát nevelünk.

Ez a nevelő, "felépítő" szakasz az első hat hónap.

Utána már ,helyes nevelés után, lehet követelni is!

A másik amit ki szeretnék emelni , a játék szerepe.

Mi ezt az egész tevékenységet játéknak gondoljuk és mondjuk a kutyáknál. Az is, de azért ennél sokkal többről van szó. A rangsor, a társas viselkedés szabályainak elsajátítása folyik.

Van még egy téma, ahol ezt a „csere-bere ösztönös dolgot” felhasználhatjuk. Ez nem más, mit a labda, vagy az apport tárgy birtoklása, visszahozása. Nem a gyengeségünket árulja el, de az eszünket dicséri, ha „cserével” tanítjuk ezt a feladatot. ( is)

2013. sk. Kné Tünde