Eifert Anna  | forrás: http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4741

A kiállításon nagyon sok függ a kutya viselkedésétől, ami részben azon múlik, mit tanítottunk meg neki. Az igazi kiállítási kutya úgy sétál a ringben, mintha csak azt mondaná: nézzétek, Ugye milyen szép vagyok! Eközben figyelmen kívül hagyja a többi kutyát, laza pórázon mozog felemelt fejjel, s úgy halad, hogy fordulás közben sem töri meg a mozgás ütemét. Úgy pózol, hogy odafigyeljenek rá.       

A kiállítási kutya szeret utazni, a ketrecet tartja otthonának. Szereti, ha fésülik, szinte magától ugrik a kozmetika-asztalra. Az ilyen kutyát élvezet felvezetni és könnyű vele nyerni. A tökéletes kiállítási kutya azonban nem így születik. Már a kiskutya első élményei is meghatározóak, már ekkor eldőlhet a kutya hozzá állása az egész "kiállításosdihoz".

 Lássuk például az utazást!

Gyakran egy vidéki kiállításra is több száz kilómétert kell utazni, nem mindegy tehát, hogy a kutya hogyan viseli az autózást. Az első kocsiút ne az állatorvoshoz vezessen, hiszen ezt a kellemetlen élményt a kutya az autózással kapcsolhatja össze. Inkább vigyük sétálni, kutyabarátaihoz vagy éppen fagyizni.

El kell érnünk, hogy kutyánk otthonosan érezze magát a ketrecben. Már kölyökkorában ismertessük meg vele, első alkalommal, persze csak ha a méret megengedi, ne restelljünk magunk is bemászva példát mutatni kutyánknak.

A ketrechez szoktatás általában nem okoz problémát, ha nem követünk el valamilyen durva hibát. Ne büntessük kutyánkat a ketrecben, s eleve ne büntetésből küldjük oda. Helyezzünk kényelmes ruhadarabot, pokrócot, törülközőt a ketrecbe, tegyünk bele élelmet, vizet, s hagyjuk  nyitva az ajtót. hogy a kölyök kedvére mászkálhasson ki-be. Fokozatosan szoktassuk a csukott ketrecben való tartózkodáshoz.

Mikor a kölyök már összes oltását megkapta és kialakult a védettség, vigyük gyakran idegen kutyák közé. Nyugodtan ellátogathatunk kutyaiskolákba is, nem baj, ha még kutyánk nem tud semmit.

Megfigyelhetjük magatartását, reakcióit, s ami fő, itt is kutyák és emberek között van. Kérjünk meg idegeneket, hogy játszanak, barátkozzanak kutyánkkal. Habár egészséges idegrendszerű kutyánál ez ritkán fordul elő, barátságtalan, támadó viselkedés esetén szidjuk meg. Kutyákkal szemben persze nem szokatlan az agresszív viselkedés. Már az első morrantásnál szigorúan lépjünk fel, ha bírjuk, nyakbőrénél rázzuk meg kutyánkat. Keményen kell fellépnünk, hogy megelőzzük a kiállításon és a mindennapi életben egyaránt gondot okozó agresszív viselkedést. később már elég lesz egy határozott "nem!" vezényszó is.

 A póráz

A kölyök pórázhoz szoktatásánál alkalmazhatunk könnyű kiállítási felvezető pórázt. Ha bőkezűek vagyunk a dicsérettel, kutyánk hamar hozzászokik ehhez a "viselethez". Először tartsuk lazán a pórázt, hagyjuk a kölyköt, mennyien, amerre ő akar. Ha ezt már megszokta, elkezdhetünk vele sétálni, hívjuk, hogy jöjjön. Változtassunk úgy irányt, hogy finoman meghúzzuk a pórázt, közben a nevén szólítjuk, kedves hangon beszélünk hozzá. Ismételjük ezt a gyakorlatot addig, míg megtanulja, hogy a húzás a pórázon irányváltoztatást jelent.

A gyakorlat következő lépcsője a laza pórázon sétáltatás. Ez az egész feladat nagyon hasonlít az engedelmességi kiképzéshez, a vizsgákon megkívánt pórázon vezetéshez, azonban számtalan fontos különbség van. Ha megállunk, kutyánknak is meg kell állni, de nem ülhet le. Bal és jobb oldalon egyaránt vezethetőnek kell lennie. Mozgás közben kutyánk nem nézhet ránk, ellentétben a munkavizsgákon oly fontos szemkontaktussal. ugyanis ettől mozgás közben kifelé fordítja a nem a gazda felöli könyökét, vagy nem a test hossztengelyén fut. A kutyának egyenesen előre nézve kell futnia, ezért mindig egy kicsit előtte kell futnunk, így a kutya látja, hogy mikor akarunk irányt változtatni, és nem kell a fejét forgatnia. (A német juhászkutyák felvezetése különleges, a többi fajtától eltérő eset.)

Soha ne engedjük a pórázt lazán a test mellett lógni. Csak annyira legyen laza, hogy ne zavarja a kutyát mozgás közben. Ha megfelelően tartjuk a pórázt, rajta keresztül érezhetjük a kutya mozgását. Érezzük, ha a kutya áthelyezi súlypontját az egyik lábára, hogy a másikkal kilépjen, vagy ha nyakizmát megfeszíti. Így van időnk korrigálni az esetleges hibákat. A póráz felesleges részét tartsuk tenyerünkben, így egy csuklómozdulat is elég a póráz megfeszítéséhez.

A felvezetés

Ha már lépésben, sétálásban megfelelően mozog kutyánk, térjünk át az ügetésre. Gyakoroljuk a fordulatokat, ha leengedné a fejét, rántsuk föl és szóljunk rá. Használjuk mindig ugyanazt a vezényszót - "fej!", "fel!", "show!" stb. - így később elég lesz csak rászólni a kutyára, a póráz megrántása nélkül. A póráznak közvetlenül a koponya mögött kell lennie, így tudjuk csak megfelelően irányítani kutyánkat. Soha ne szégyelljünk mozgás közben a kutyához beszélni! Bátorítsuk vidám hangon, kedveskedjünk neki. Egy örömmel és természetesen mozgó kutya fél siker.

Ha kíméletesen bánunk vele, a szőrzet felkészítése kellemes időtöltés kutyánknak is. Ha nincs kozmetika-asztalunk, egy megfelelő magasságú asztalra tegyünk csúszásmentes gumiszőnyeget. A kölyök kezdetben félhet, ezért csak játszunk vele, dicsérjük. Vigyázzunk, hogy parancs nélkül soha ne ugorjon le az asztalról. Inkább tanítsuk meg, hogy először valami alacsonyabb tárgyra lépjen, így síkos talajon sem csúszik meg, nem sérül.

Nagyobb kutyát - lásd újfoundlandi - nehéz "felpakolni" az asztalra, így tanítsuk meg felugrani vagy köztes tárgyról felmászni rá, vagy legalább a mellső lábát tegye fel az asztalra, mi pedig hátsó részét emeljük meg.

A kiállításhoz kapcsolódó teendők nagy részéhez elég kölyök korában hozzászoktatni kutyánkat, de a felvezetést rendszeresen gyakoroljuk. Tapasztalt kiállítási kutyánál is hasznos egy rövid tréning a kiállítás előtti napokban.