Kedves Szerkesztő úr!

Teszem-veszem, forgatom az ön hozzászólását, szerkesztői megjegyzését. Vívódom, hagyjam figyelmen kívül, reagáljak rá, avagy mégsem? Kellene, de röviden, tömören és érthetően, hiszen annyi tévedés, rosszul rögzült „tudás” kapcsolódik ehhez a témához. Az öné is ilyen.

A megjegyzés olvasásakor, végig az járt a fejemben, hogy mi az amit rosszul kommunikálunk az őrző-védő munka kapcsán az iskolákon.

Hiszen réges- régen volt az- az idő, amikor az őrző-védő kiképzés, elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta.(30-40 év) Ez így ebben a formában, egyébként is csak a BM Dunakeszi kiképző bázisára volt igaz. Az ott képzett és tartott kutyák valóban nem igen jártak „civil” társaságba.

A szolgálati munkára alkalmas kutyák tenyésztése, már akkor is döntően a civil szférára hárult. Ez a tenyésztői munka, akkor az egyetlen ilyen szervezet keretein belül folyt. MEOE. A MEOE kutyaiskolái is ilyen céllal alakultak, annó. Hely, ahol a kutyákat képzik, tréningezik, tesztelik, kiválogatják a tenyésztés számára. (1960-as évek)

Aztán az iskolák szerepe, szép lassan megváltozott, átalakult.(1980-1990) Az eredeti feladatát sem adta fel (német juhász) csak befogadta a többi fajtát, egyfajta szolgáltatást nyújtva. alapképzés, vizsgára felkészítés, tenyészszemlére felkészítés, fajtakorlátozás nélkül.

(Viszont egyfajtás tudással és szemlélettel) Ebből mi jött ki, az látszik a „klasszikus” őrző-védő fajták helyzetén, és a fejekben levő zűr-zavaron, ahogyan erről vélekednek, az emberek) Ám kanyarodjunk vissza az eredeti témához.

Az őrző-védő fajták tenyésztése, továbbra is civil szférában, családban folyik. A jó őrző-védő képesség bemutatása, ma is követelmény, bár az őrző-védő fajták szerepe megváltozott.

Ennek a jó képességnek a bemutatására, olyan teszteket, vizsgafeladatokat találtak ki, ami a civil életben is megállja a helyét. A kutyák munkájának értékelésekor a hangsúly a kézben tarthatóságon, irányíthatóságon, terhelhetőségen és magabiztosságon van.(15 éve itthon is)

Ebből a tenyésztéshez” kötelezően” előírt munkavizsga rendszerből nőtt ki a munkakutya versenysport, ami mára kicsit „önálló életet él”! Itt ebben a sportban eredményes kutyák, a követelmények és a pontozás szemlélete miatt, valóban nem tűnnek „családi” kutyának, abban az értelemben, ahogyan egy „átlag” család kutyázik. Ám bizton állíthatom, hogy a legtöbbjük, megbízható, jó védőösztönű, magas önbizalommal rendelkező kutya, akik soha nem tekintik zsákmánynak az embert, mert a képzésük során, a zsákmányszerző ösztönükre építve tanítják nekik az őrző-védő fázis, formagyakorlatait.

A munka, a tanítás során a kutyákkal azt értetik meg, hogy a csibészkar a jutalom, az a megszerzett zsákmány!!!!! A kart ezért adják oda neki, nem azért, hogy növeljék az önbizalmát!

Amikor a kölyökkutyát tesztelik a hangsúly a „bőr”, a „hurkán” van. Az önbizalmat (ha nincs neki, vagy kevés) úgy erősítik, hogy engedik győzni, megszerezni a zsákmányt! Viheted, tied, Te nyertél, te vagy az erősebb! Ez a módszer beválik, a növendék, felnőtt kor küszöbén levő, kutyánál is.

Ám felnőtt, kész kutyánál, a kar zsákmányoltatása, más szerepet tölt be. Csak látszólag azonos gyakorlat, nem önbizalom erősítő.

Ahogyan kezd felnőni, felnőttebb lenni, az őrző-védő munka kicsit átalakul, komolyabb lesz. A segéd igyekszik „erősebb” lenni, harcolni a zsákmányért. Aztán egy kicsit a kutyával is. Ellen áll, fenyeget, elszalad, visszatámad, egy koreográfia szerint. A különböző vizsga fokozatok szerint növelve a követelményeket. A jól begyakorolt és megtanult feladatok végrehajtását pontozzák. Magas pontszámot az a kutya kaphat, aki nemcsak a tanult dolgokat tudja jól bemutatni, hanem az ösztönös, jó, őrző-védő képességek birtokában is van. Magabiztos, terhelhető, irányítható, kézben tartható.(Munkára, tettre kész. Bátor, a fenyegetésnek ellenáll, kész önmagát, a gazdáját megvédeni, ha fenyegetést érez, hagyja magát az ember által irányítani, nem önállóan cselekszik, minden cselekvése kiszámítható, szóval egy okos kutya, akivel öröm együtt élni) Ezek az ösztönösen, születetten jó képességek öröklődnek. Ezért van szükség ilyen kutyára a tenyésztés során, hogy a fajták teljesíteni tudják eredeti feladatukat, hogy valóban védők legyenek. Az ilyen kutyát felismerni, csak az tudja, akinek már volt ilyen. (ideális esetben a munkakutyások többségének már volt ilyen kutyája, mármint, azoknak, akik ezt a sportot magasabb szinten művelik, vagy kicsit jobban elmélyültek a témában) Ezért nem magyarázzák el mindenkinek részletesen, hogy mi miért is történik. (nagy hiba)

Így alakulhatott ki, az a vélekedés, hogy az őrző-védő csúnya, veszélyes és szükségtelen, egy átlag kutyás számára.(Van más oka is, mert valójában ez is egy folyamat része)

Mindenki, aki nagytestű, őrző-védő fajtát tart, jó lenne, ha szakszerű irányítással mérhetné fel a kutyája képességét. Érezné, tudná, milyen erő van a kutyában, ha harcol, ha védekezik. Ezt az erőt meg kell tudni tartani, irányítani. Hiszen ma is megvan az igény és elvárás arra, hogy a kutya őrizzen-védjen! Ezért nem lebeszélni kell az embereket és ijesztgetni, a harapás rémével, arra biztatni, hogy igyekezzenek minden ösztönös képességet kinevelni, elnyomni a kutyában, hanem kipróbálni és megtanulni, ezt a remek sportot, melynek legnépszerűbb fázisa az őrző-védő!Talán ezért nem is értem, hogy miért most írt megjegyzést, hiszen egy olyan fajtáról szól ez a sorozat, amelyiknek komoly előírása a mai napig, az őrző-védő képesség birtokában lenni!

Természetesen mindig az ember, a gazdi irányításával és kontrolja alatt!

Családi kutyaként is!

Krausz Győzőné

Budapest 2007. 02.01.

Ez egy ajánlott cikk . Bár régi, de aktuális, igaz ma is