Többkutyás háztartásokban elkerülhetetlen a versengés a kutyák között – ki tud kicsikarni több dédelgetést a gazdától, kié lehet a konyhapultról odadobott maradék, ki száll először be és ki az autóból, és így tovább. Ennek ellenére sok kutyatartó nem tudja megmondani, melyik kutyája a domináns, a nyílt összeütközések ritkák, a különböző helyzetekben pedig más-más eb jut nyerő pozícióba. A kutyák sokkal barátságosabbak egymással - vagy legalábbis jobban tűrik egymás közelségét -, mint a farkasok, amelyek az idegeneket azonnal megkísérlik megölni, fogságban pedig nem ritkán meglincselik a rangsor alján álló társukat (amely nem tud időben elmenekülni, mint a természetben tenné).

Részlet és a teljes írás linkje 

"Összefoglalásképpen legfontosabb kiképzési elemként az átgondolt, következetes, szorgalmasan végzett munkát emelném ki. Felismerve a kutya ösztönös adottságait a megfelelő segítséggel csapat munkával érhető csak el magas szintű eredmény. Csak is ez viszi előre és népszerűsíti a kutya sportot. Ehhez összefogásra van szükség, egymás segítésére legjobb tudásunk szerint. Ehhez kívánok sok sikert és sok örömet a kutyakiképzésben.

Stefan Siman  forrás: http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5706

Az alkalmassági, viselkedési karaktertesztek a kynológiában azt hivatottak elősegíteni, hogy a tenyész-, szolgálati, sport-, munka- és vadászkutyák szelekciója minél hatékonyabban szolgálja az adott célkitűzéseket. Az erre irányuló próbálkozások régmúlt időkre tekintenek vissza.

Az első próbálkozást (Hutchison, 1934) azonban egészen a 80-as évekig hosszú szünet követte. Ekkortól viszont többen is sikerrel dolgoztak ki különféle teszteket (Bodingbauer, 1980; Goddard/Beilharz, 1982/83; Seiferleund Leonhardt, 1984; Wilsson/Sundgren, 1997; Slabbert/ Odendaal, 1999; Bradshaw/-Goodwin, 1999; Rüfenacht, 2002; Svartberg/Forkman, 2002; Saetre, 2005; Jones/Gosling, 2005).

"A kutyákkal való viszony rendezését ne úgy képzeld el, hogy te tiltasz, vagy dicsérsz és akkor a kutya egyszer csak jó viszonyba lesz a kutyákkal. A kutya olyan viszonyban lesz a kutyákkal, ahogyan az megtanulta, majd az adott helyzet és az őt ért  inger előhozza belőle. Most és ott! Azonnal! Nem tagnap, nem egy óra múlva, nem is majd holnap és a jövő héten!  "

Most a témát, a nálunk vendégségben járó, saját tenyésztésű kutya viselkedése adta, ezért egy konkrét eseményen keresztül próbálom leírni miként, képzeld el és láss hozzá. Mi történt? 

Kiszálltunk az autóból, néhány méterre a vasút állomástól.  Családi házas övezet,vasárnap délután.

"A kutatások egyre bonyolultabbakká válnak...

1946-ra ismertté vált a kutatók számára, hogy a kan kutyák jobb teljesítményt mutattak a szagnyomok követésében, mint a szukák. Ez valószínűleg annak köszönhető – az akkori ismeretek szerint -, hogy a kan kutyák gyakrabban használják az orrukat a mindennapokban, a territoriális és szexuális viselkedésüknek köszönhetően. A ’40-es évek kutatásainak talán még fontosabb eredményeként említhetjük azokat a vizsgálatokat, amelyek a szagkövetési teljesítmények növelésére irányultak.

A szociális viselkedés iránt érdeklődőknek mindenképpen fontos, hogy általában is értsék, mit jelent a csoportos életmód, miért vannak magányos, illetve társas állatfajok, és milyen szabályozó folyamatok határozzák meg az egyedek egymás iránt mutatott viselkedését. Az alapfeltevés mindig ugyanaz: Akkor érdemes csoportban élni, ha a faj számára ez előnyt jelent. Egy ilyen nyilvánvaló előny a ragadozóktól való védelem, hiszen könnyen belátható, hogy a csoportban élők esetében sokkal kisebb a kockázata annak, hogy támadás áldozatául esnek.

Pici korától , már az alomban sokat foglalkozunk a kutyákkal és a koruknak megfelelően mindig új és új dologgal ismertetjük meg őket. Mielőtt autóba ülnének, egy sor dolgot megtanulnak. Ez azt is jelenti, teljesen bizalommal vannak felém, így  bármilyen szituációban érzik, hogy rám számíthatnak és amit teszek az jó és helyes számukra. Fokozatosan lépésről, lépésre tanítom őket. Az autóhoz is csak pozitív élményt kötnek. Először  az álló autóban  ismerkednek a környezettel és a zajjal.  Utána  beindítom és figyelem ki hogyan reagál. Amikor az első útra indulunk, nyakörv, póráz már természetes számukra.

Ian Dunbar

Pont arról szól amiről én is mindig beszélek, írok . A kölyök kutyák nevelése, tanítása révén világít rá sok megszívlelendő dologra.

http://www.ted.com/…/ian_dunbar_on_dog_friendly_dog_trainin
Ian Dunbar 2007-es előadása látható, melynek témája a kutyabarát (erőszakmentes) kutyakiképzés, és ennek analógiájaként az emberi kapcsolatok.
(A videó magyar felirattal is megtekinthető: indítás után a videó alatti "Subtitles" feliratlistából válasszuk ki a "Hungarian" nyelvet.)
Az előadást a TED.com-ról linkeljük.

Amikor kiszállunk az autóból és sétára indulunk, Dezsi felméri a terepet. Az orra vezeti és ellenőrzi ki mindenki járt a mezőn, a legutóbbi sétánk óta. Ez a sok jelölés azt jelenti, hogy nemrég egy kutya járt előttünk, aki kan volt. Nincs okom rá, de mégis "behívom". Miért? Azért , mert a "behívást" is nyugodt körülmények között kell tanítani, akkor amikor nincs elvonó inger. Mint bármit, a kutya akkor tudja ezt megtanulni, ha rendszeresen gyakorolunk.

Nem csak akkor hívom, ha muszáj, de akkor is, ha látszólag semmi okom nincs rá. Így nem válok a kutya számára kiszámíthatóvá és a kutya is megtanulja, hogy hozzám jönni jó, az örömet, dögönyözést, jutalmat, játékot jelent.

Napjainkban, a kutyás világban domináló tudományt etológiának nevezzük: a viselkedések genetikai vagy biológiai alapon való megközelítése.

A gyakorló kutyatréner, amely ismeri az etológiát, ezt a tudományt terápiás célokra használja fel.  Pontosan beazonosíthatjuk, ha mondjuk egy állat félelemből vizel be, és tudunk javaslatot tenni a tulajdonosnak, hogy hogyan kellene viselkednie, hogy csillapítsa ezt a félelmet.

Sok kutyakiképző és oktató beleolvasztotta az etológia fogalmait a módszereibe, vagy az írásaiba.