Stefan Siman  forrás: http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5706

Az alkalmassági, viselkedési karaktertesztek a kynológiában azt hivatottak elősegíteni, hogy a tenyész-, szolgálati, sport-, munka- és vadászkutyák szelekciója minél hatékonyabban szolgálja az adott célkitűzéseket. Az erre irányuló próbálkozások régmúlt időkre tekintenek vissza.

Az első próbálkozást (Hutchison, 1934) azonban egészen a 80-as évekig hosszú szünet követte. Ekkortól viszont többen is sikerrel dolgoztak ki különféle teszteket (Bodingbauer, 1980; Goddard/Beilharz, 1982/83; Seiferleund Leonhardt, 1984; Wilsson/Sundgren, 1997; Slabbert/ Odendaal, 1999; Bradshaw/-Goodwin, 1999; Rüfenacht, 2002; Svartberg/Forkman, 2002; Saetre, 2005; Jones/Gosling, 2005). Ezek a tesztelési lehetőségek a mai napig jól használhatók, és kivétel nélkül arra irányulnak, hogy lehetőleg nagy pontossággal felmérhető és meghatározható legyen, hogy az adott kutya egy-egy előre meghatározott használati célnak megfelel vagy nem felel meg. Egy másik kutatási célkitűzés olyan tesztek kidolgozását helyezte előtérbe amelyek segítségével az ismeretlen előéletű, valamilyen oknál fogva menhelyre került, vagy balesetet okozott kutyákról lehessen minél nagyobb biztonsággal megállapítani, hogy milyen feltételek biztosítása mellett, milyen közegben és tartási körülmények között van a legjobb esélyük a normális kutyaélet visszaállítására, a szociális kapcsolatok felvételére, a harmonikus gazdi/kutya-életbe történő integrációra. Néhány biológust és kynológust (Scott/Fuller, 1965; Campbell, 1972; Scott/Bielfelt, 1976; Beaudet, 1994; W./J. Volhard, 2003; Boenigk, 2004) egy harmadik cél vezérelt a kísérleti tesztek kidolgozásánál. Arra voltak kíváncsiak, hogy miként lehetne lehetőleg nagy biztonsággal és minél korábban, már a néhány hetes kutyakölykökről - fajtától függetlenül - kideríteni azokat a tulajdonságaikat, amelyek majd döntően meghatározzák az állatok későbbi életét. A nemzetközi gyakorlatban leginkább a Wendy és Jack Volhard (USA) kutyatrénerek által kidolgozott kölyökkutya-teszt vált elismerté és elterjedté, PAT (Puppy Aptitude Testing) néven. A szkeptikus olvasók, akik olvasás közben ennél a résznél valami olyasmire gondolnak, hogy: "már megint egy külföldi hókusz-pókusz, amit itt, a magyar viszonyok között nem lehet megvalósítani, mert a MEOE, mert a kutyás kultúra, mert a korrupció, mert így, mert úgy stb.", ezúttal tévednek. A helyszín Dunakeszi, ahol egy több nyelven jól kommunikáló, a nemzetközi kutyatenyésztési színvonal iránt érdeklődő és azt nem csupán a serlegek számában mérő fiatal hölgy rádöbbent, hogy másként is lehet a kutyatenyésztést értelmezni, mint ahogyan eddig a többség tette. Kertész Melinda a hazai tenyésztők között elsőnek vezette be a tenyésztői munkájába a Volhard-Kölyöktesztet. Tapasztalatait szívesen osztja meg mindenkivel, akit a téma érdekel.

Mérhető különbségek

- Mikor és hogyan szereztél tudomást arról, hogy egyáltalán léteznek tesztmódszerek, amelyek segítségével a tenyésztő többet tudhat meg az alomban született kölyökkutyákról, mint amennyit teszt nélkül lehetséges?

- Azt kezdettől fogva tudtam, hogy amennyiben az ember újdonságokkal, kutatási eredményekkel, a kutyatenyésztési ismeretek nemzetközi és naprakész színvonalával akar megismerkedni, akkor át kell tudnia lépni a kiállítási ringek és az ország határát. Ehhez valamilyen nyelvismeret birtokában az internet adja legjobb lehetőséget. 2005-ben találtam rá egy hozzám hasonlóan gondolkodó szlovák tenyésztő hölgy, Monika Tusanova segítségével, Volhardék honlapján a tesztre. Fölvettem velük a kapcsolatot, és hozzájárulásukat kértem az egész tesztleírás és kiértékelés magyarra történő lefordításához, és a honlapunkon keresztüli publikálásához, amihez örömmel hozzájárultak. A fordítás közben egyre érdekesebbé vált a dolog, és a végén már alig vártam, hogy a gyakorlatban, a saját kutyám kölykein egyszer valamikor kipróbálhassam.

- A tenyésztők azt gondolják, hogy teszt nélkül is ismerik az alomban lévő kutya-kölyköket. Mit tud egy ilyen teszt többletként nyújtani ?

- Valóban, magam is hajlottam korábban arra a véleményre, hogy ha az ember nyolc hétig gyakorlatilag a teljes napját együtt tölti a kölykökkel, látja a fejlődésüket, mozgásukat, viselkedésüket, akkor végül, amikor elviszik őket, mindegyik mellé tud valamilyen véleményt mondani útravalóul az új gazdinak. Azért akartam legalább egyszer végigcsinálni egy alomnál a Volhard-tesztet, mert önmagamnak is ugyanezt a kérdést tettem föl, mint amit most te nekem. Aztán 2006-ban úgy gondoltam, hogy minden feltétel adott: a "C" alomban született 6 szuka és 4 kan kölyök, ők lettek a kísérleti "próbababák". Az első nagy fölismerés az volt, hogy a teszt alapján sokkal részletesebben, pontosabban és szakszerűbben meghatározhatóvá vált egy-egy kölyökkutya jelleme, karaktere, mint korábban. Korábban, teszt nélkül csak az almon belüli nagy eltérések voltak észrevehetőek; a finom, de később a kutya ivarérett korát követő időszakban esetleg lényegessé váló tulajdonságok csupán a felületes megfigyeléssel nem igazán láthatóak. További előnye a tesztnek, hogy megerősítheti a tenyésztőben az esetleges véleményt egy-egy kutyakölyök jelleméről. Azt is el kell őszintén mondanom (ezzel bizonyára sok tenyésztő így lehet), hogy az ember nem tud érzelmileg közömbös lenni a kutyakölykök iránt. Minden alomban vannak kedvencek, nevetésre vagy sírásra okot adó kölykök. Ezzel szemben a teszt racionális, érzelemmentes, ennélfogva sokkal pontosabban és találóbban határozza meg a kutyák milyenségét, mint az ember. Sokkal nagyobb biztonsággal eldönthető, hogy melyik egyedet tartom meg a saját tenyésztési célkitűzéseim elérésének érdekében, melyiket adom el továbbtenyésztésre egy kollégának, akinek egy bizonyos karakterű kutyára van szüksége, és melyik kutya milyen tartási körülmények közé, milyen használati célra adható oda egy-egy leendő gazdinak. A szubjektív véleményalkotás a jövőben egyre inkább a háttérbe fog szorulni, mert szerintem a mérhető, dokumentálható adatoké, eredményeké a jövő.

Testhezálló kiskutyák

- Kialakulóban van egy új kutyatenyésztő generáció, ahol az ellető láda mellett a másik legfontosabb eszköz a laptop. Nálam rögzítve, tárolva vannak az utóbbi két alom összes kutyusának az első nyolc hétben mért adatai, fotói, videói, valamint a teljes Volhard-teszt, a kiértékeléssel együtt. Bármikor hozzáférhető, összehasonlítható, és ami szintén nem mellékes, kinyomtatható, vagy e-mail formájában a világ bármelyik pontjára elküldhető. Ma már ott tartunk, hogy ezek az információk néha jobban érdeklik a fajta iránti érdeklődőket, mint az, ami a kiállítási ringben történik és látható. Utólag azt is bizonyította számomra a teszt, hogy nagy segítség a gazdi kiválasztásához. Ugyanis az én értelmezésem szerint a kutyatenyésztés nem azt jelenti, hogy minél rövidebb idő alatt minél több kutyát produkáljunk, és azokat minél több pénzért értékesítsük. Nem adok kutyát olyan helyre, ahová az adott kölyök a teszteredményéből eredően már eleve nem való.

- Ez utóbbira mondanál gyakorlati példát?

A "D" alomban a Volhard-teszt értékei (PAT pont) 2,9 és 3,8 között voltak. Már a teszt előtti héten kezdtek fenntartásaim lenni az egyik kutyust illetően, amelyiket családi kutyának akartak elvinni, kisgyerek mellé. Egyre inkább hajlottam a véleményre, hogy a kiszemelt kutya nem ideális választás a családnak. Szemlátomást egyre rámenősebbé vált, a társai befolyása alól teljesen kikerült. A család által előzőleg kiszemelt kutyus lett a 2,9 pontot elért kölyök, igazolva a fenntartásaimat! Szerencsére sikerült a leendő gazdikat a teszt eredményével és a videó felvételekkel meggyőznöm arról, hogy ez a választás sem nekik, sem a kutyának nem lenne jó: a kutya kifejlett korára határozott, következetes és hozzáértő vezetést fog igényelni, amit ők nem tudnak biztosítani, ezért a konfliktus - különös tekintettel a kisgyerekre - előre megjósolható. Helyette egy magasabb pontszámot elért kutyust ajánlottam nekik, egy alkalmazkodó, könnyen irányítható típust. Tartjuk a kapcsolatot velük - eddig bejött a teszt eredménye. Ezzel párhuzamosan egy másik érdeklődő aktív vadászathoz akart kutyát, én pedig a további tenyésztési elképzelésemhez szemeltem ki az alomból két csöpséget. A vadászatra és saját célra az alacsonyabb pontszámot elérő kölykökből ajánlottam és választottam, a magasabb pontszámúakat adtam oda a társállatot igénylőknek. Az egyik átlagos eredményt elért kölyköt szintén tenyésztési célra vitték el. Még meg sem születtek a kölykök, amikor a telefonban elmondta az illető, hogy kb. milyen jellemű kutya kellene neki. Az egyik kölyök kiértékelő jellemzése, teszteredménye szinte szóról szóra megegyezett azzal, amit kívánt. Természetesen azt vitte el.   folytatjuk