„Összességében elmondható, hogy a kutya félelmi viselkedése nem egy nagy viselkedésjegy, hanem legalább négy típusba sorolható. A fajta / fajtacsoport illetve a gazdához kerülés kora úgy tűnik, általában összefüggésben van a legtöbb félelem-típussal (kivéve a szeparációs viselkedést). A fajta-hatás elsősorban a társkutyák magas pontszámának eredménye, ennek egyik lehetséges oka, hogy ezeknek a fajtáknak nem volt korábban konkrét, gyakorlati funkciójuk (pl.

Egy írást hívok segítségül, amiben igyekszem megmagyarázni, miért is nem értek egyet a „tanulás” kontra „ösztönkezelés” elmélettel, amiről beszélgettünk a minap.  Kékkel és dőlt betűvel az én véleményem, ami a régi íráshoz kapcsolódik, kiegészítésre szorul. Sok dolog van, amit a tudomány már cáfolt, kutatásokkal árnyaltabbá tette a képet, így az elmúlt évtizedek „igazságai” megváltoztak. Rengeteg írás van róla, de azt túl sok lenne ide tenni érvelésül.

A cicára  már  tud koncentrálni ! Az emberre is fog, ha megtanulja !

Azért tanítjuk koncentrálni, hogy a figyelmét egyre hosszabb és hosszabb ideig magunkon tudjuk tartani! A kutya megtanul "dolgozni" , vezényszóra végrehajtani adott cselekedeteket. A kutya tud ülni, állni , menni, helyben maradni, de akkor és ott , abban a formában, ahogyan én mondom , na arra tanítani kell ! Ezt hívjuk kiképzésnek! Kölyök korban még csak az alapokat rakjuk le, pici részfeladatokat tanítunk, majd 1 éves korban kezdjük el a tényleges kiképzést, amikor már viselkedésláncokat, gyakorlatsorokat tanítunk a kutyának.

Vannak kutyák, akik remekül kiismerik a gazdit, hogy annak a szava messziről hatástalan, mert csak beszél, de valójában nem történik semmi. Legalábbis kutya ésszel semmi, hiszen a kutya nem a dorgáló szavaktól lesz „szót fogadó eb” Súlytalan és hatástalan, ha a tiltáshoz nem kapcsolódik valami fizikai (esetenként fájdalmas) figyelmeztetés. Valami olyan, ami valóban nyomot hagy a kutyában. Mély tónusú, csattanó hang, az, amihez a kutya negatív érzéseket társít.

„Soha nem viszem a kutyát a kerítéshez közel! Nem akarom rászoktatni, hogy őrjöngjön a másik kutyával, meg balesetet sem akarok. A másik kiharaphat a kerítésen, az enyémnek beszorulhat a lába stb. stb. A másik nyomos érv, hogy most még elbírom, de néhány hónap múlva már repülnék utána, ha beindul.

Később előfordulhat, hogy olyan helyen kell vinni, ahol nincs mód kitérni. Nos, ilyenkor rövid póráz és gyerünk, "lábhoz" vezényszóval! Gyorsan átvezetem a kritikus szakaszon, de akkor is tanul egy helyes viselkedést, hogy láb mellett, rám koncentrálva, gyorsan haladunk.

Helyben maradás tanítás 5. változat.

Természetesen a gyakorlás előtt, sétáltunk egy nagyot. Megálltunk a tisztásnál, felállítottam a fényképezőgépet. Dezsi pórázon. Az én pórázom másfél méteres, mert ez több mindenhez jó. Ez a pórázhosszúság az, ami lehetővé teszi, hogy ne azonnal feszítsem, húzzam vissza a kutyát, mert ő sokkal nagyobbat lép, mint én, és bizony lendületesebb is alapból. Ezzel akár ki is köthetem egy rövid időre… stb.

https://www.youtube.com/watch?v=DpLUILBgN8k

Alapállásból kezdünk gyakorolni.

Amikor felvettük a szabályos alapállást, azaz kigabalyodtam a pórázból, Dezsi is szabályosan, figyelmesen ül, kapja Dezsi a dicséretet (klikk).

Sokféle módon elősegíthetjük a kutyák egyensúlyának visszaállítását, beleértve a pozitív megerősítés különböző formáit és az emberi korrigálást is. Végső soron, mindkét módszer a kutya segítését célozza.

Minden viselkedés két alapvető módon változtatható meg: megerősítéssel vagy büntetéssel. A humánpszichológia megkülönböztet pozitív büntetést és pozitív megerősítést, valamint negatív büntetést és negatív megerősítést. A pozitív és a negatív ugyanúgy működik, mint a matematikában.

Ez a videó kiváló példája annak, hogy a felnőttek mennyi mindent hajlamosak, megengedni a gyerekeknek a kutyával szemben. A rottweiler folyamatosan csillapító, elkerülő jelzéseket mutat (nyalja a száját, kihátrál, liheg), tehát, ha egy ilyenből kutyatámadás lesz, egy szóval nem lehet azt mondani, hogy az állat nem jelezte, hogy ez neki sok. Ha ezekből a figyelmeztető jelekből nem ért az ember, akkor könnyen odakapás és sérülés lehet a vége. Utána pedig visszhangzik a média attól, hogy a rottweiler veszélyes, és gondolkodás nélkül megharapja a gyerekeket.

http://ebgondolat.postr.hu/mibol-lehet-konnyen-kutyatamadas/

Az én megjegyzésem az írásra és a videóra: Gondolom a felvétel előtt, már sok ilyent "játszottak" és a kutya sose szólt vissza, ezért bátran megcsinálhatta a felvételt.

"Nagyon látványos, amikor a kutya menet közben a vezetője arcába, szemébe néz. Kondicionálása tovább tart, mert a testtartás kezdetben kicsit kényelmetlen a kutyának, de megéri a fáradtságot. Egyrészt nagyon szép látvány a peckesen, fejét felfelé tartó, kicsit „paripázva” menő kutya, másrészt a páros kevesebb hibát vét, ha a kutya folyamatosan figyel, és a vezetőjére összpontosít. Szoros kapcsolat alakulhat ki, amiben a kutya megtanul a legapróbb jelekből olvasni és reagálni rájuk.

Tanítsuk meg „felugatni”, mert az fontos lesz!

Hangzott el egy tanács, olyan felhanggal, mintha hiba lenne, hogy egy öt hónapos kutya még nem ugat! Kvázi lemaradt valami a tanításában! Ennek apropóján néhány gondolat, cikkek, idézetek, hogy miért nincs semmivel elkésve a gazdi, ha ezt még nem tanította meg. Én azt gondolom: „Egyáltalán nem meglepő, ha egy öt hónapos kutya nem ugat!  Majd később megtanulja, ha kitartóan és makacsul az ember arra szoktatja, kiképzi, vagy a környezetében levő másik kutyát másolja.