Egy írást hívok segítségül, amiben igyekszem megmagyarázni, miért is nem értek egyet a „tanulás” kontra „ösztönkezelés” elmélettel, amiről beszélgettünk a minap.  Kékkel és dőlt betűvel az én véleményem, ami a régi íráshoz kapcsolódik, kiegészítésre szorul. Sok dolog van, amit a tudomány már cáfolt, kutatásokkal árnyaltabbá tette a képet, így az elmúlt évtizedek „igazságai” megváltoztak. Rengeteg írás van róla, de azt túl sok lenne ide tenni érvelésül. Íme, az írás.

Ösztönök és ösztöncsoportok

„A kutyák a farkas ősnek köszönhetően különböző örökölt tulajdonságokkal rendelkeznek. A kutyát a farkasból, az ember számára hasznos, örökölhető ösztönöknek köszönhetően háziasította az ember. Az ösztönök örökölt viselkedésformák, amikor a kutya ösztöneiről beszélünk, tulajdonképpen egyes öröklött viselkedésformáit tárgyaljuk. Legújabb kutatások szerint, a kutyát nem a farkasból háziasították, de sokkal inkább közös ősük volt a farkassal. Ezt tanúsítják a leletek a DNS vizsgálatok. Miért fontos ez?  Most nem téma nagyon elkanyarodnánk, ha ezt is megtárgyalnánk. Menjünk tovább az olvasásban.

Az ösztönfogalom pontosan meghatározott definíciója nem ismeretes, a szerzett ismeretek szembeállításával fogalmazható meg. Az ösztön annyiban különbözik a tanult képességektől, hogy az ösztön tapasztalat nélkül fejlődik ki, a tanult képességek viszont teljes mértékben a kiképzéstől függenek. Az ösztönös tevékenység minden cselekvés közül az első, a kutya a cselekedet eredményéről azonnal visszajelzést kap. A kiképzés folyamán előbb-utóbb az ösztönös cselekvés tanul, elemeket is fog tartalmazni, egymást kiegészítve, az ösztöncél kielégítése érdekében."

A vastag betűvel kiemelt részre reagálva: Az én megközelítés módom az etológia tudományát figyelembe véve, a családi kutya ennél sokkal több. Nem pusztán ösztönlény, de érző, értelmes, egyéni karakterrel rendelkező társállat, aki a nevelés, a családba illesztés és a kiképzés által válik azzá ami.  Végleges jelleme, karaktere a környezet hatására, a gazda segítségével alakul ki, aki neveli, tanítja, segít a kutyának az emberi világban eligazodni. A család nevelő szerepét, amit régen a kutyafalkában, a kutyacsaládjában kapott meg, az ember vette át.  Az ember akkor tud jól nevelni, tanítani, ha a kutya ösztönös képességeit, egyéni karakterét figyelembe véve munkálkodik. Ezért tudni kell néhány dolgot a kutyáról, tudni kell, milyen ösztönök rejlenek benne.  Így hibás megfogalmazásnak tartom az ösztönkezelést, hiszen az ösztönt nem kezelhetjük, az nem tanult elem, ami kívánság szerint megváltoztatható! Olvassuk tovább az írást az ösztönökről!

„Az ösztönök felosztása

Az ösztönök felosztásánál a kiképzés szempontjából négy alapösztönt kell figyelembe venni:

Szaporodási ösztön, Falkaösztön, Territoriális ösztön, Zsákmányszerző ösztön.

Minden más ösztön a négy alapösztön valamelyikéhez sorolható.

A szaporodási ösztön

Természetes körülmények között többféle viselkedés egymáshoz kapcsolódásában jelenik meg:

Harc a nőstényért, Udvarlás, Párzás, Utódgondozás.

Itt kell megemlítenem, hogy az ember az említett viselkedések közül már csak a párzást, (a nemi aktust) bízza a kutyára, így nem jöhet létre a természetes szelekció. Már nem a legerősebb hím párosodik a legerősebb nősténnyel, hanem az ember választja ki a neki megfelelő egyedeket. Pedig az evolúció törvénye az, hogy a gyengének, betegnek pusztulnia kell, hogy az egészséges egyedek tudjanak szaporodni. Ez a természetes kiválasztódás, a minőség alapja. A kiképzést ez az ösztön nem segíti, de az eredményes munkának ez az alapja. megjegyzés: Hiba azt gondolni, hogy csak a párzást bízza az ember a kutyára. Nálunk, biztosan nem így van! A „harc a nőstényért” kivételével minden más jelen van.  Udvarlás, párzás, utódgondozás. Minden ösztönös képesség megmaradt és öröklődik is!  :D

A falkaösztön

A kutya az emberrel kialakult szoros kapcsolata ellenére alapvetően falkaállat maradt, ezért alá kell vetnie magát a falka szigorú törvényeinek. Minden kutyában megtalálható a tömörülés ösztöne, a falka alapvető célja az együttműködés, „egységben az erő”. Ez az együttműködés csak akkor jöhet létre, ha egy adott jelzés a falka minden tagjának ugyanazt jeleni, ezért jó, ha tisztában vagyunk ezekkel a jelzésekkel. A falkaösztön a legerősebb kutyaösztön. A csoportosan tartott kutyák között mindig van egy vezér, és őt követik a többiek, egészen a legkisebbig, leggyöngébbig. Az ember-kutya kapcsolata lényegében a falkaösztönön alapul, hasonlítható a vezérkutya és a falkatag viszonyával, azzal a különbséggel, hogy a kutya ragaszkodása, hűsége az ember iránt nyilvánul meg. Csak akkor szolgál minket a kutyánk teljes odaadással, ha számára a vezérkutyát testesítjük meg, azonban ezt kiérdemelni csak a megfelelő odaadással, példamutatással lehet, ezért értékes minden perc, amit a kutyával töltünk. Gondoljunk csak bele, a kutyánk feltétel nélkül szolgál minket, akár az élete árán is, ez fordítva is így igaz? Ez a kapcsolat az alapja a kiképzésnek! Mára kiderült, hogy a szabadon élő farkasok nem élnek falkában és nincs egy mindörökre érvényes falkavezér sem! Családban élnek és laza csoportokban alkotnak falkát. Szociális kapcsolatuk nem a megkérdőjelezhetetlen erő és az alárendeltség alapján alakul. Így a kutyáknál is el kell vetni ezt a teóriát!

Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a társas kapcsolatban élő állatok között versengés alakul ki, a versengés közvetlen mechanizmusa az agresszió, ami a létfenntartás, kiválasztódás, vagyis az evolúció alapja. Az agresszió azonban az ember ellen is irányulhat. A kiképzés során rendszeresen találkozunk az agresszivitás formáival, fel kell tudnunk ismerni a kutya agresszivitásának első jeleit, tudnunk kell értelmezni azokat, tudnunk kell reagálni rá, mert ez a viselkedés könnyen eredménytelenséget, sérülést okozhat. - Ez is megcáfolódott mára, a versengés sokkal kevesebb, mint azt feltételezték régen. DE, azért meg kell ismerkedni ezzel a területtel is, hiszen előfordul és tudni kell felismerni, időben lépni!

Az agresszivitás formái:

Domináns agresszió, Territoriális agresszió, Félelmi agresszió, Fájdalmi agresszió, Kutyák közti agresszió, Játék közbeni agresszió, Ragadozó agresszió, Szülői agresszió, Átirányított agresszió, idiopatikus agresszió (betegségre utaló.

A kiképzés során a jól irányított agressziót kihasználhatjuk, gondoljunk csak az őrző-védő munkára.

A territoriális ösztön

A felnőttkorra kifejlődő, érlelődő ösztön lényege egy megszerzett vagy adott helyhez való ragaszkodás, ahol a kutya élőhelye, zsákmányszerző területe van. A kutya számára fontos a területe őrzése, a behatolók eltávolítása, legyőzése, valamint a terület megjelölése. A kutyák valamennyi viselkedésében felfedezhetőek a territoriális ösztön által kiváltott elemek. Fontos megemlíteni, hogy az őrzés-védelem a territoriális ösztön által irányított viselkedés, és nem a zsákmányszerző ösztön által motivált viselkedésforma. Minden állat fenntart maga és társai között egy reá jellemző egyedi távolságot. A vadon élő állat csak egy bizonyos mértékig engedi közel az embert, aztán elmenekül, ez a menekülési távolság. Ahol van menekülési reflex, ott van kritikus távolság is, amely keskeny zóna a menekülési és támadó távolság között, itt a védő vagy a menekülőösztön lép életbe. Előfordulhat az is, hogy a két ösztön keveredik, mert mindkettőnek a fenyegetés az alapja, ekkor egyszerre aktivizálódik a védekező és a menekülő magatartás, a kutya bemutatja a menekülés előre nevű támadást. A kutyánál, ez a menekülés az embertől már nem jellemző, pont ebben jelentősen eltér a farkastól. 

A kiképzés során ezt az ösztönt is kihasználjuk az őrző-védő munkánál. 

A zsákmányszerző ösztön

Alapvetően a táplálkozás funkciókörébe tartozó ösztön. Az ember számára az egyik legfontosabb ösztön, amit folyamatosan kihasznál, és a megfelelő módon fejleszthet, mivel az oktatható ösztönszerűségek közé sorolható.

A zsákmányolási ösztön öt részből tevődik össze:

Zsákmány felkutatása, Üldözése, Ráugrás, Megfogás, leteperés, lefogás, Holtra rázás, elcipelés, hordozás

A kiképzés során folyamatosan kihasználjuk ezt az ösztönt, ez a motiváció alapja. Az ösztön helyes megfigyelése, értelmezése nagyon fontos a kiképzés szempontjából. A kutya számára az ember nem zsákmány, hanem ellenfél, a védőkar a zsákmány, az ösztön kielégülés eszköze! A zsákmányszerző ösztön kifáradásnak van kitéve, inger specifikus kifáradásnál a meghatározott ingerre történő válaszkészség csökkenéséről beszélünk. Ha egy kutyával több órán keresztül próbálunk őrző-védő munkát végeztetni, előbb-utóbb fellép a kifáradás, inger hiányában közömbössé válhat a segéddel szemben. Cselekvés specifikus kifáradás: ha a kutyát folyamatosan egy gyakorlat végrehajtására kényszerítjük, 15-20 gyakorlat után a cselekvés specifikus kifáradás miatt nem lesz képes válaszolni a kérdéses vezényszavakra. Mindkét kifáradási mód megfelelő pihentetés mellett megszüntethető!

A négy alapösztön köré sorolhatók egyéb ösztöncsoportok is

A védekezési ösztön

Alapvetően a támadó magatartás funkciókörébe tartozik, de más funkciókörrel is keveredhet. A védekezési magatartás összetett, nem csak a harapásra korlátozódik. Ebbe a funkciókörbe tartozik:

A fenyegetés, Az agresszív elhárítás, A harapási képesség.

A védekezési ösztön nagyon fontos a kiképzésnél, az ösztön nem tartozik sem az inger-, sem pedig a cselekvés specifikus kifáradás alá, állandó jelleggel aktiválható. Az őrző-védő kutya harci magatartásának alapeleme. Mit várhatunk attól a kutyától, amely saját magát sem tudja megvédeni? 

Harci vagy küzdőösztön

A mai napig sincs tisztázva annak a fogalomnak a kérdése, hogy a kutya rendelkezik-e különálló harci ösztönnel, vagy sem. Ez az ösztön az életfenntartásra szolgál, a kutyák örökölt képességei közé tartozik, ha az életük veszélybe került, harcolnak, küzdenek a fennmaradásukért. Rendelkezniük kell azonban megfelelő tapasztalattal is, ami a felnőttkorra alakul ki igazán, ezért nem szerencsés a kutyát túl korán szolgálatba állítani. A harci ösztön és a küzdő ösztön is erősíthető. Ha a kutya harci ösztönét kívánjuk fejleszteni, akkor a kutyát úgy kell befolyásolni, hogy spontán keresse a harcot a segéddel szemben, de a győzelem mindig a kutyáé kell, hogy legyen. Megfigyelhető, hogy minden olyan kutyánál, amelynél kifejezett a küzdőösztön, a zsákmányszerző ösztön is kifejezett. A zsákmányszerzés a harci ösztön egyik fontos eleme, de a kutyát nem kényszeríti védekezésre, így az ösztön önmagában nem tekinthető azonosnak a harci-küzdő ösztönnel. A küzdő ösztön erősítése csak akkor valósulhat meg, ha a kiképzés folyamán a kutya nem játszótársat, hanem ellenfelet lát a segédben, aki mindig nehezebben adja meg magát. A küzdő ösztön erősítéséhez a zsákmányolási ösztönt, a védekezési ösztönt kell fejleszteni, fontos a segéd megfélemlítése, a kutya győzelme, a segéd alárendeltségének elérése. Kifejezett harci, vagy küzdő ösztönnel egy fiatal kutya nem rendelkezhet, ez az ösztön a védekezési-agressziós ösztön része, ezért csak a felnőtté válás folyamán alakulhat ki.

Agressziós ösztön

A kutya viselkedésének nem túl barátságos területe az agressziós magatartás. Az agresszív cselekedetek megnyilvánulnak a területvédelem, a hatalmi helyzetért vívott küzdelem, a szexuális versengés, a zsákmányszerzés viselkedési formáiban. A harci magatartás minden fajtájában szerepe van az agressziónak, erőszaknak. Ide tartoznak a fenyegető, imponáló magatartások, az alárendeltség, és a lenyugtatási mozdulatok.  Etológiai szempontból pontos meghatározás az agressziós ösztönre nem létezik. Mind a nevelés, mind a kiképzés komoly idegrendszeri megterhelés elé állítja a kutyát, ezért nem szerencsés a túlzottan agresszív kutya, mert az agresszív magatartás újból és újból áttöri az engedelmesség minden korlátját, így a kutya alkalmazhatósága irányíthatatlansága miatt nem biztosított. Egy túl agresszív kutyánál már kialakulhat a gyilkolási vágy, ami nem lehet cél a szolgálati kutyáknál.

Óvatos vagy elkerülő magatartás

Az óvatos magatartási formáknál egyértelmű a kutya viselkedése, nem összekeveredő a félelemmel, pánikreakcióval, mert csupán a szituáció helyes felméréséről, az erőviszonyok reális felismeréséről van szó. A magatartás tipikus jelei:

A kiútkeresés, A rejtőzés, Az elkúszás, A fenyegetett terület elhagyása, Az erősebbel szembeni alázatosság, Egyéb alárendeltségi jelek.

A kiképzés során mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen magatartást tanúsít a kutya és milyen behatások érték el az adott magatartásformát. Eredeti írás szerzője: Tremmel Nándor http://rottweilerclub.network.hu/blog/rottweiler-klub-hirei/neveles-kikepzes-tremmel-nandor

Szóval: Miért nem „tanítunk” és miért nem „ösztönt kezelünk” külön-külön, amikor kutyánkat neveljük? Azért, amiért egy gyereknél sem kezelünk ösztönt! Ettől még nem tekintünk emberként, gyerekként a kutyára, csak felhasználjuk nevelése során, azt az erős kötődést, amire a kutya is képes, pont úgy, mint egy gyerek. A tanulás képességét kihasználjuk, hiszen értelmes, érző lény. Nem csak a rángatásból ért, nem csak az ösztönök vezérlik, amit kordában kell tartani!

Erre törekszünk, így javaslom én,írtam le régen!

http://liludezsi.blogspot.hu/p/blog-page.html

A határozott póráz kezelés, rántás azért kell, hogy nagyobb nyomatékot adjunk az akaratunknak, az ellenálló, erős kutyát azért fordítjuk el, hogy elvegyük előle az ingert! Azaz a szemben levő, ellenséges jeleket adó kutyát! (vagy a játékra csábítót!) Nem a tekintély elv a fontos! Nem azért csináljuk, hogy feltétlen alázatos kutyát neveljünk! Fegyelmezett, szavunkra hallgató, önuralomra képes kutyát nevelünk! A CÉL EZ! A rántással egy időben a szót is mondjuk a kutyának, hogy megtanulhassa, mit várunk tőle! (rövid, csattanó, mély hangtónusú utasítás! ) Én erre is a nem-szót használom, majd az elfordítás után rögtön mondom, mit kell tennie! Ül, vagy lábhoz, vagy igazodj, vagy figyelj –ahogyan a szituáció megkívánja!