Helyben maradás tanítás 5. változat.

Természetesen a gyakorlás előtt, sétáltunk egy nagyot. Megálltunk a tisztásnál, felállítottam a fényképezőgépet. Dezsi pórázon. Az én pórázom másfél méteres, mert ez több mindenhez jó. Ez a pórázhosszúság az, ami lehetővé teszi, hogy ne azonnal feszítsem, húzzam vissza a kutyát, mert ő sokkal nagyobbat lép, mint én, és bizony lendületesebb is alapból. Ezzel akár ki is köthetem egy rövid időre… stb.

https://www.youtube.com/watch?v=DpLUILBgN8k

Alapállásból kezdünk gyakorolni.

Amikor felvettük a szabályos alapállást, azaz kigabalyodtam a pórázból, Dezsi is szabályosan, figyelmesen ül, kapja Dezsi a dicséretet (klikk). Most jön a helyben maradás gyakorlat elkezdése.

A kedvedért van a falat és mutogatok is (Dezsi már csak szóra is le tudna feküdni, de ugye most az alapoktól kell bemutatni) Kezemben a póráz és a nyakörvnél, a póráz tövében lépek rá, azzal akadályoznám meg, ha fel akarna állni, el akarna mozdulni onnan. A fekvését megerősítem a lába közé tett falattal és klikk hanggal is. Lábam marad a pórázon és ide oda mozgok, de a vezényszóval „fekszik”, értésére adom, mit várok továbbra is tőle! Mivel nem mozdul, jutalmazom klikk+ falat. 0:54 környékén mutatom, hogy lábam a pórázon és mivel a kezemben van, továbbra is használhatom a pórázt, ha kontrolálni kellene a kutyát.

Bizony, ha fel akarna állni Dezsi, esélyem se lenne lent tartani, de így, hogy teljes testsúllyal rá terhelhetem magam + szükség esetén a pórázt felfele húzva még nagyobb erőt tudok kifejteni, elérem, hogy ne hibázhasson a kutya. Amikor egy pillanat alatt feláll, én már csak mennék az események után, egy rossz dolgot kellene helyrehoznom, ahelyett, hogy a jót tanítanám neki. 

Itt a videón, nincs semmilyen elvonó inger, de ha megjelenne egy ember, vagy egy kutya, bizony Dezsi is felpattanna azonnal, hiszen négy lábon állva természetes neki ismerkedni. Sem a buszon, sem a vonaton, (meg számtalan helyen nem praktikus a felpattanós, ösztönös kutyaismerkedés, ezért tanítjuk a helyben maradást) Akkor vezényszóra a kívánt pozícióban tudjuk tartani. Addig ott kell maradnia, amíg a feloldó másik vezényszót meg nem kapja. Fiatal kutyánál, ezért nem hívjuk el a helyben maradásból, mert még az nem stabil és az állandó elhívogatással nem is lesz az. 3:13-nál fekszik vezényszóval erősítettem meg a pozíciót, hogy ne jöjjön utánam és leléptem a pórázról.

A cél az lett volna, hogy Dezsi ott maradjon.

DE! Belegabalyodtam ismét a pórázba és meghúztam a lábammal azt! Na, ná hogy eljött Dezsi!  Nem ő hibázott, hanem én és már hiába mondogattam a fekszik vezényszót neki. Ugyan lefeküdt tessék- lássék módon, de mivel nem úgy szerettem volna, korrigálni kellett.

OTT MÁR Dezsi a maga szelíd módján megmutatta, hogy ő másként szeretné és keresztbe feküdt elém! Én meg ráhagytam, ahogyan a kezdő gazdik rendre tenni szokták! Mindegy is, akár így is feküdhet, gondoltam én.

Ilyen ráhagyom, mert úgy is jó lesz, feladat végrehajtást majd a vizsgaszintű kiképzésnél el kell felejteni, de a vonatozáshoz mindegy, akár eldőlve is aludhat, ha úgy van kedve. Ha azt szeretnéd, hogy elaludjon, ne ficeregjen, kevés ingert kell adni neki. Falatot eltenni, nem hozzászólni, nem kalimpálni a kezeddel, csak ritkán klikkelni egyet (falat hozzáadás nélkül) Lábbal „leszögezve” a pórázt lent tartani végig megoldható és nem szökdécsel, meg zizeg a kutya. .

Egyszer csak feladja és elpihen. Nem teszel rosszat vele, ha fegyelemre, önuralomra szoktatod, sőt jó lesz neki. Sokkal több helyre viheted magaddal. Amit kölyök korban megtanul, később se felejti el.