A falkavezérség, még mindig  divatos téma. Rendre belefut minden friss rottweiler tulajdonos a jól értesült  figyelmeztetésbe, hogy jaj, juj, vigyázz, mert ha nem leszel falkavezér veszélyes lesz a kutyád, rád nézve!  Azt ugyan nem tudom, hogy mire alapozzák ezt a vélekedést, mert többnyire csak hallomásból volt tapasztalatuk rottweilerrel és jó eséllyel sose volt, valóban erős, domináns, vezető típusú kutyájuk, se rottweilerben.

Bármikor el lehet kezdeni az őrző-védőt ! Csak másként kell felépíteni egy kész, felnőtt  és egy fiatal kutyát. Fizikailag is,  és agyilag is , más terhelést bír.

Egy éves kor alatt csak "harci" játékok, képesség fejlesztések vannak.

http://amitakutyanevelsrltudnirdemes.blogspot.hu/p/harci-jatekok.html

Egy éves kor fölött megkezdődhet a kiképzés , a célirányos készülés "valamire"  vizsgára, tenyészalkalmasságot elbíráló rendezvényre, vagy versenyre.

Simon József:

A Belga Ring sport története

A Belga Ring sport vagy más néven a Belgian Ring egy őrző-védő vagy szolgálati kutyasport, melyet az NVBK (National Verbond van Belgische Kynologen), KKUSH" (Koninklijke Kynologische Unie Sint-Hubertus) felügyel, mint a KCB, azaz a Belga Kennel Club tagja. Ez a legrégebbi és az egyik legkeményebb védőkutya sport a világon, a sportot teljesen a belga malinois (Mechelse dog) kutyafajta uralja. A ring sport nagyon közeli kapcsolatban áll a belga rendőrséggel és a belga hadsereggel, mert a legtöbb szolgálati kutyájukat a Belga Ring sport szerint kiképzett kutyák közül vásárolják és a Belga Ring sport elvei alapján képzik ki őket.

Tanulunk egymástól.

Az én ifjúságom idején még egyetlen kutyás újság volt „a Kutya”. Azt olvasva fedeztem fel, milyen sok érdekesség van a „kutyás” világban. Mára jelentősen megváltozott a helyzet, információ dömping van. Ami nem változik, hogy a kutyások tanulnak egymástól. Én is sokat tanultam az elődöktől, majd azt igyekeztem át is adni. A net újabb mérföldkő volt a tanulásban. Niki segítségével, akinek a blogját most ajánlom olvasásra a felhasználó szintű számítástechnikai ismeretekben nagy lépést tettem előre.

Az alkalmassági, viselkedési karaktertesztek a kynológiában azt hivatottak elősegíteni, hogy a tenyész-, szolgálati, sport-, munka- és vadászkutyák szelekciója minél hatékonyabban szolgálja az adott célkitűzéseket. Az erre irányuló próbálkozások régmúlt időkre tekintenek vissza.

Az első próbálkozást (Hutchison, 1934) azonban egészen a 80-as évekig hosszú szünet követte. Ekkortól viszont többen is sikerrel dolgoztak ki különféle teszteket (Bodingbauer, 1980; Goddard/Beilharz, 1982/83; Seiferleund Leonhardt, 1984; Wilsson/Sundgren, 1997; Slabbert/ Odendaal, 1999; Bradshaw/-Goodwin, 1999; Rüfenacht, 2002; Svartberg/Forkman, 2002; Saetre, 2005; Jones/Gosling, 2005).

Rendre visszatérő kérdés, mert nem működik jól valamiért, az adott szituációban, vagy a kapott tanács nem érthető.  Hogyan vezessük pórázon?!  Melyik módszer a legjobb, hogyan kellene helyesen csinálni?  Ezért gyűjtöttem egy oldalra linkeket, írásokat videókat.

A kutyához és az adott gazdihoz, helyzethez kell igazítani hogyan kell. Azaz hogyan a legjobb kettőjüknek.  Hiszen "csak" a napi városi sétához, vagy "csak" az alkalmankénti sétához, vagy vizsgához, más -más a követelmény.

A vizsgán, illetve a versenyen minden gyakorlat alapállással kezdődik és fejeződik be. A szabályos, illetve hanyag testtartással, menetirányban, vagy a bal oldalunkon ferdén ülő, minket éberen figyelő, vagy éppen unottan nézelődő kutyával már olyan benyomást keltünk a bíróban és a közönségben, ami befolyásolja a bemutatott teljesítmény értékelését. Ezért fontos, hogy mennyire alaposan és milyen módszerrel alakítjuk ki az alapállást. A nyugodtan előttünk ülő, feszülten összpontosító tanítványunk várhatóan akkor se mozdul el, ha lassan, óvatosan a jobb oldalára fordulunk.

Új megvilágításban: a küllem és a háziasítás összefüggései

A "domesztikált elit"

Beljajev orosz tudós volt, aki az 1950-es években az állatok háziasításának genetikáját kutatta egy novoszibirszki kutatóállomáson. Kísérletének alanyai ezüstrókák voltak: a vörös róka (Vulpes vulpes) természetben is előforduló színváltozatának prémes állatfarmokon tenyésztett, de a szó szoros értelmében nem háziasított egyedei, vagyis a kutyához genetikailag valamennyi egyéb domesztikált fajnál közelebb álló állatok.