"Májusban születtek meg az apróságok. 2001-ben négyet, egy évvel később kilencet neveltünk fel közülük, egyet-egyet maga Horkai Zoltán. Május elejétől 40-50 napon át nem volt egyetlen átaludt éjszakánk sem: eleinte kétóránként keltettek a kicsik, később megelégedtek négy-öt órával. A minél szorosabb kapcsolat érdekében éjjel-nappal velünk voltak: nappal kis "kenguruzsebben" hordtuk őket a hasunkon, éjszaka pedig együtt aludtunk - a földön természetesen, mert azért az ágyat még később is szerettük volna használni. Két hetes korukig ugyan az állatkák nem tudták egyedül elvégezni a dolgukat: meleg, nedves szivaccsal ingereltük a hasat és a végbéltájékot az ürítéshez. Hét-nyolc hetes korukig ennél nagyobb gondunk nem is igen volt, ám ezután kezdett megmutatkozni igazi természetük. Nem csak vízszintes irányban mozogtak, mint a kutyák, hanem mindenhova fel akartak mászni, és meg is tették: szék, asztal, szemetesvödör nem jelentett akadályt. Mindent kiborogattak, mindent megrágcsáltak - akár a kiskutyák, ugyanebben az életkorban. Ámde a farkaskákra a kutyákkal ellentétben nem hatott a fenyegetés, szidalom, rossz szó. Pontosabban: hatott, de a várttal ellenkező irányban: minél inkább szidtuk őket, annál dühösebbek lettek, és annál ádázabbul folytatták a megszerzett pl. ruhadarab cibálását.

Ha egy kisfarkas meg akar szerezni valamit, akkor azt megszerzi, és ebben egyszerűen nem lehet megakadályozni, nem lehet lebeszélni, mert gyors, céltudatos és makacs. Hiányzik belőle a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak. Ha valaki ellenszegül egy (szelíd) farkas akaratának, csúnya morgás, odakapás a válasz. Le is szoktunk az ilyesmiről: meg kellett tanulnunk, hogy ha meg akarjuk őrizni a kialakított jó viszonyt, akkor el kell kerülnünk az olyan helyzeteket, amikor összeütközésbe kerülhetünk. Ha elmérgesedik a kapcsolat, az állatok kerülni fognak bennünket, és hiába a befektetett erőfeszítés, nem dolgozhatunk velük. Ezért, ha idegen jön közénk, mindig meglepődik, milyen kedvesen, magas hangon beszélünk a farkasokhoz, mint a gyerekhez; mennyit becézzük őket és kedveskedünk nekik, ugyanakkor pedig szó nélkül tűrjük el, ha elővigyázatlanságunk miatt mégis megszereznek, leborogatnak valamit. Az állatok ezért cserébe - mondhatni, hiszen kutatókként hozzávetőlegesen ismerjük a fogságban tartott állományokat - a világ talán legszelídebb falkájává váltak, örömmel üdvözlik az idegeneket is, sokat kurkásztatják, simogattatják magukat, pórázon, szájkosárban bárhová - akár filmstúdióba is - elvezethetők, és tőlünk, nevelőiktől, eltűrnek bármilyen kellemetlenséget, még fájdalmas állatorvosi kezelést is."

Feltétlen olvasd el az elejétől! Nagyon érdekes!

http://kutyakutatas.blogspot.hu/search/label/farkasnevel%C3%A9s

Megjegyzés:

Ezt az írást  olvastam, és kattingattam a hivatkozásokra is. Tovább jutottam ide

http://kutyakutatas.blogspot.hu/2013/07/melyiket-valasszam-szemelyisegkutatas.html

Na és ? -kérdezed mi köze van ennek a kutyaneveléshez?

Kiemeltem vastag betűvel a számomra fontos részt!

Rendre visszatérő kérdés, hogy amikor hazaviszik a hét-nyoc hetes rottweilert az harap, aktív és

" Ha egy kisfarkas meg akar szerezni valamit, akkor azt megszerzi, és ebben egyszerűen nem lehet megakadályozni, nem lehet lebeszélni, mert gyors, céltudatos és makacs. Hiányzik belőle a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy, hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak"  

Szóval a kis rottweilerből sem hiányzik a kiskutyákra jellemző engedelmesség és a vágy , hogy megfeleljenek a gazda elvárásainak , csak több maradt benne a "farkas" örökségből.

Ezt miért nem leveréssel, terrorral kell fogadni?! Miért javasoljuk a türelmet és a "szelid " módszereket?

 "Ha valaki ellenszegül egy (szelíd) farkas akaratának, csúnya morgás, odakapás a válasz." 

Ugye milyen érdekes? A kis rottweiler is így reagál! Olvasd csak tovább!

"Le is szoktunk az ilyesmiről: meg kellett tanulnunk, hogy ha meg akarjuk őrizni a kialakított jó viszonyt, akkor el kell kerülnünk az olyan helyzeteket, amikor összeütközésbe kerülhetünk. Ha elmérgesedik a kapcsolat, az állatok kerülni fognak bennünket, és hiába a befektetett erőfeszítés, nem dolgozhatunk velük."

Mi volt a megoldás? A bizalom,  a szelídítés , elfogadás, szemléletváltás:)

"Ezért, ha idegen jön közénk, mindig meglepődik, milyen kedvesen, magas hangon beszélünk a farkasokhoz, mint a gyerekhez; mennyit becézzük őket és kedveskedünk nekik, ugyanakkor pedig szó nélkül tűrjük el, ha elővigyázatlanságunk miatt mégis megszereznek, leborogatnak valamit. Az állatok ezért cserébe - mondhatni, hiszen kutatókként hozzávetőlegesen ismerjük a fogságban tartott állományokat - a világ talán legszelídebb falkájává váltak, örömmel üdvözlik az idegeneket is, sokat kurkásztatják, simogattatják magukat, pórázon, szájkosárban bárhová - akár filmstúdióba is - elvezethetők, és tőlünk, nevelőiktől, eltűrnek bármilyen kellemetlenséget, még fájdalmas állatorvosi kezelést is."

 Egy ilyen szemléletváltás zajlott le régen a kutyanevelés, kutyakiképzés terén is, ezért kap kiemelt hangsúlyt a pozitív megerősítés módszertana!  A kutyákkal azért könnyebb dolgunk van, mint a farkasokkal , mert szociális, emberhez szorosan kötődő társállatok régen ! Nem válnak vadállattá, még ha sokat meg is őriztek tulajdonságaikban  farkassal közös őseiktől!

Ezért felesleges rettegni és agyon ijeszteni az embereket a harapás rémével! A rottweiler se válik vadállattá, "nem kattan be", ha jól neveled !  Régen nem farkas ! Nem is válik azzá, de ha nem együttműködő könnyen megijeszt bárkit az ereje, határozottsága:) Megértés , elfogadás, szemléletváltás , helyes nevelés , tudatosság, tanulás, helyes kiképzési technika megválasztása a kulcs !

Nem a nyers erő használata, a szadizás ,  a leverés a helyes tanács, pici kölyöknél, növendéknél, de a felnőtt rottweilernél sem! Ésszel neveld! Kerüld azt a kiképzőt aki csak a durvaságot hangsúlyozza ha  rottweileresként hozzá fordulsz!  Azt is, aki csak, mint agresszív, harapós kutyát lát benne ! 2013. Kné Tünde