[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
:) A talajon maradok hidd el :) De nem akarok előre se negatív dolgokat magamba vinni,hogy nem nem lehet.... elég szép amit már most elértem vele.
Meglátjuk mi lesz.A segítségem van és ők ha rossz ha nem a szemembe mondják van-e remény vagy nincs és,hogy az mellettem van a kutyának vagy sem.Még az elején vagyok.
Meglátjuk mit hoz a jövő...az iskola meg nem biztos,hogy pont a kutya lesz a rovása....elég rosszul indul az a kutyázás nélkül is .....
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Hat hónap az alap, aztán majd elválik. Attól függ mennyit tudsz foglalkozni vele és megtalálod- e a valódi kulcsot hozzá.
Az iskola és a tanulás rovására nem mehet a kutyázás, mert nem is ütik egymást. A levegőn való aktív pihenés, fej kiszellőztetés csak használ, mert feltölt , elfelejteti a sresszt. Ne görcsölj és ne hallgass az ellendrukkerekre.
Viszont azért maradj a talajon és ne a romantikus elképzelés vezéreljen:)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Krauszné Tünde üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Részben azért, mert a legtöbb kutya tiltakozik mindkettő ellen. Mivel túl későn jut eszükbe, hogy használni is kellene, reménytelen feledatnak látszik megszoktatni a kutyával.
Részben meg azért, mert a kutyatartás szabályai szerint, már csak a harapós kutyára kötelező használni, és senki kutyája nem harapós:)
Én használom ma is , ha idegen helyre , ismeretlen emberek közé megyünk. Nem a kutya miatt, az emberek miatt. Amikor szájkosarat látnak a kutyán, jó messzire elkerülnek, így nem kell azon izgulni ki sétál bele a szájába figyelmetlenül.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Tudnám miért vélik manapság kínzó eszköznek a szájkosarat és a pórázt.
Mindenki döbbenten szokott nézni a kutyasuliba ha Hekin rajta van.Nem azért mert én nem tudom kezelni vagy mert annyira "veszélyes" lenne. Hanem mert fosok,hogy a sok barom még a suli keretein belül sem figyel a kutyájára és ha belemászik az enyémnek a szájába akkor legalább nem lesz baj.Meg a másik kedvencem " de aranyos és akkor nyúlna simogatni" nem nem simogatható és fordítom ki a kutyát a szituból.Aztán meg úgy néz rám az illető,hogyha ölni lehetne szemmel már meghaltam volna.
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Húúú, erről órákat szoktunk mesélni:) Milyen is volt amikor kibáltunk NE ENGEDJE IDE ! és rendre azt hitték, a saját kutyánkért aggódunk :)
Oda engedte:) Majd amikor a kutyánk magaalágyűrte, fel volt háborodva. Így járt, mi szóltunk ! Hinnéd, hogy annak biztos tudatában engedték a kutyájukat, hogy az fog győzni?! Bizony ezek a dolgok állandó velejárói a kutyázásnak. Talán régen annyival volt jobb, hogy nagyobb volt a tér, nem volt ennyire beépítve minden. A nagytestű kutyák is elfértek, volt hely a sétáltatásra. A póráz , a szájkosár tényleg kötelező volt és használtuk is !!
Nem csak fenyegettek, de tényleg büntetés járt, ha nem volt. (rendőr felügyelte a rendet, akár elő is állíthatott volna, ha nagyon szívózol)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Néha annyira elegem van.Nem tartom magam nagy kutyásnak se nagy tudásúnak.Nem restellek tanulni attól ki többet tud sőt szeretek tanulni bár szita az agyam....
De mikor szólok előre,hogy a kutyája messziről méregeti az enyémet ebből baj lesz fogja meg és nem fogja meg majd mikor már ott a "baj" akkor ő áll neki feljebb!
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Renáta, ez nem Pest és vidék kérdése , ez kutyatartási kultúra kérdése. Éltünk vidéken, sok helyre adtunk el kutyát vidékre is, így van fogalmunk arról, mitörténik úgy általában. Pesten ugyan úgy meg kell harcolni bármiért, mint vidéken. Bizony a kutyásnak a mai napig küzedeni kell, hogy a kutyátlan és a kutyással ellenséges emberekkel elfogadtassa a tényt, hogy egyenlő jogokkal rendelkezik:)
Itt is kihívták a rendőröket, itt is más helyett kellett keresni, ha a környezet nem tolerált . 10-20 évben mérhető, mire picike változást sikerül elérni !
Azt már meg sem akarom említeni, hogy határozottan kezdünk visszatérni az 1970-es évekhez, ami az "utca" emberének tudását, hozzáállását, viszonyulását a kutyához jellemzi.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Igen, a szomszédokat helyre kell tenni néha:)
A kezdetekkor, nekünk is volt összetűzésünk a szomszédokkal. Aztán megtanultuk, miként lehet békésen egymásmellett élni :) Kénytelenek voltak megtanítani a kutyáikat alapvető fegyelemre és önmagukat póráz használatára.
A kutya önsétáltatása itt is nagy divat volt. Kinyitották a kaput aztán hadd sétáljon az a kutya:)
Nálunk Győző lerendezte a balhés helyzeteket, mert azért egy férfinek nagyobb tekintéje van. Aztán változtak a kutyák, változtak az idők, a szomszédok döntően megmaradtak, "csak" kialakult a rend. Összeszoktunk :) Beszélgettünk és mindenki elmondta a sérelmeit aztán a fontos dolgokban megegyeztünk.
Az például sokat lendített a dolgon, hogy a szomszéd házakat is őrizték a kutyák , több esetben megakadályozták a lopást. Rosszarcú egyénekre is be lehetett vetni őket és Győző segített is , a kutyával, ha kellett.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Eddig tudtam kezelni míg mondjuk a kedves szomszéd is figyelt a rohadt domináns szukáira.Aztán mindig mi húztuk a rövidebbet a kutyám meg már ha meglátja őket feszül menne rájuk.Szívem szerint hagynám lejátszani köztük,de az már rendes verekedés és nem az a sima dominancia vita....utoljára Peggyt szinte mint a piteket feszfával kellett leszedni a labradorról.Az a labrador nagyon köcsög a gazdája meg rohadtul nem kezeli a kutya dominanciáját.Aztán nekem állt feljebb,hogy a rottweiler kötekedett....nem csak a kutyámnak aki mellesleg pórázon jött láb mellett nem tetszett,hogy az ő kutyája a semmiből ránkrontott és utána még meg is akarta hágni olyan domináns....
egy pár ilyen alkalom után nem csak a labradorra,de minden más kutyára nemtől független feszül a kutyám.Volt,hogy egy kölyökhöz engedtem oda Peggyt és nekiakart menni. Ezek után kihagyom a kutyák összeeresztését.
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Akkor a saját rossz élményeid, tesznek óvatossá és még hátra van, hogy megtanuld a balhékat, villongásokat kezelni.
Nekem a boxerünkkel volt ilyen élményem néhányszor, kezem lábam remegett a legkissebb csatározáskor is. Annyire izgultam és fogalmam se volt hogyan lehetne jól megoldani , de mindig csak azonos neműekkel volt összetűzés. Később, sokkal később arra is rájöttem, hogy a boxerunk volt a kötekedő, de aztán mindig alulmaradt a harcban :)
Szemben a késöbbi rottweilereünkkel aki nem volt kötekedő, de harcra volt kényszerítve mindig győzött :)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Nem saját lakás hanem nagyszülőkkel élünk elég sokan ebben a házban és nekem itt szó szerint KUSS a nevem.A legtöbb vita a kutyáimból van.A mamának macskái vannak az egész udvarba....nem is egy....nagynénémnek a kutyájának lehet mindent az enyémeknek nem.....Nagyapám is meg idegenek agyba főbe járkálnak itt mint egy átjáróházban nem lehetnek kinn a kutyák.Plusz galambok is vannak mind két udvaron mert két utcára néző udvar van...dédi papám házához is át lehet menni plusz ott a veteményes is.
Nekem itt nem lehet.Nem rám ijesztettek csak az én kutyám ahányszor kutyák közé lett víve annyiszor tőrt ki a balhé és azóta nem engedem össze.Ennyi :) Itt meg mivel ha baj is lenne egyedül lennék nem akarom végig nézni így majd segítséggel csak is. Jobb félni mint megijedni.
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Nem gondoltam, hogy ilyen szinten nem lehetnek kint a kutyák otthon:( , hogy egy fél órára sem.
Azt csak egészen halkan írom, hogy jól megijeszgettek téged , a verekedés rémével. Ha félsz, vagy ha csak egy kicsi bizonytalanság is van benned, ne ereszd össze őket! Várj, míg a segítséged( S.Peti) alkalmasnak látja az időt és ott lesz veled.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Otthon udvarban nem tudom ezt megtenni lehet sokszor mondtam már saját udvarban nem lehetnek szabadon a kutyáim.Ezért van kenneles tartás.A kutyasuli pályájára van kulcsom így ott szoktak szabadon lenni,de csak is külön-külön.
Nem merek ezzel játszani nem hiszem,hogy erre készen állok,hogy összeeresszem őket.
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Reni, nem közös sétákra gondoltam, hiszen az nagy feladat lenne és valóban sokesélyes dolog, kiszámíthatatlan ingerekkel.
Otthon a kertben! Egy kan és egy szuka ritkán verekszik "vérre" Sőt! Én itthon a legbunkóbb, legverekedősebb, domináns kanunktól sem láttam ilyet. A szukák rendre behódoltak, és csak rájuk nézett!:) Egyszer volt egy szuka amelyik visszaszólt, na az kapott hideget-meleget. Csúnya látvány volt, csúnya hangokkal, de vér és lényeges sérülés nélkül!
Ha jól elvannak egymás mellett, látszólag közömbösen az pont elég. Peggynek az lenne a szerepe, hogy mutasson egy mintát, hogy téged, mint "vezetőt" maximálisan elfogad és te irányítod őt. A két kutya viszonyát az első találkozás eldöntötte, Peggy nem erőltette rá magát Hekire, mert a kutyák "tudják" nem kell erőltetni a mindenáron való barátkozást. Pont jó volt, hogy Peggy olyan mintát mutatott, hogy kutya vagyok, nem érdekelsz és én se érdekeljelek téged, tarts tiszteletben! Mivel Heki nem nyomult erőszakosan, tudomásul is vette ezt a helyzetet. Nem hiszem, hogy nem értette volna Peggy jelzéséit!
Persze, ha nem érzed magad késznek erre a feladatra, valóban jobb, ha nem kisérletezel.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Peggy könnyen átfordul a hagyjál békén odakapásból vérre menésbe.
Hektor nem tudom hogyan reagálna akár egy menj odébb morgást vagy bármit,mert nem igazán érti a kutyabeszédet...mi ezt vettük ki.Amúgy kutyázik is Hektor Peggyt nem bántja,de ez szerintem miattam is van,meg a nagynéném snaciját sem ha éppen nem rohangál eszeveszetten mert akkor bizony már zsákmány.
Majd hozzá értő emberekkel egyszer össze lesznek engedve,de csak is szájkosárban.Amibe az a rossz,hogy mind a két kutyám gyűlöli és frusztrálttá teszi őket.Na mindegy én ilyenekkel nem játszom cska úgy hozzá értés nélkül mert egyik kutyámba se szeretnék sem fizikai sem pszichés kárt tenni.
Lehet szar "falkavezér" vagyok meg minden mert ha jó lennék simán összeengedhetném őket,de nem érdekel.Nem csinálok magamnak nagyobb bajt.
Hektor bizalmát és kötődését most kézből etetéssel kezdtem el építeni.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Eddig egyszer vittem őket közösen sétálni.És akkor voltam még egymáshoz közel amikor a facen látható profilképen készült akkor került le elsőnek a szájkosár is Hektorról.Nem tudom hogyan viszonyulnának egymáshoz. Peggy nem éppen megy Hektor közelébe ha együtt is viszem őket.Mert inkább elkerüli.Hektor nem bántaná,de félek hogy bármi történhet Peggy nem tolerálja ha egy kutya sok....tehát ebből kiindulva lehetne ebből baj és én kevés lennék ha összeugranának amit nem szeretnék ugyebár.Mivel mást meg Hektor nem tűr el nincs segítségem,de nem akarok bajt.Így nem szoktam őket egyszerre sem vinni összeengedni meg pláne nem.
Krauszné Tünde üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Jól látod amit látsz :) Önálló,gyors,lendületes,figyelmes is.
Ami javításra szorul,hogy bizalmatlan és domináns.A bizalmatlansága idegenekkel szemben agresszióba fordul ez amit javítani akarunk.A baj az lehetett,hogy rossz hozzá nem értő kezekbe került és nem lett kezelve a dominanciája majd nem gyenge negatív dolog érhette ember keze által verhették vagy hasonló és ezért nagyon bizalmatlan,inkább kitámad mint,hogy ő kapjon.Még felém sem a legnyitottabb ,de mit is várunk hiszen kihoztuk a gyepiről 3 hét után 2 hétre elkerült tőlem majd vissza és azóta van újra itt,aki nem hiszi el azt,hogy ez állandó nem tudja mi a jó.Vagyis Peti ezt mondta,hogy nem tudja milyen a jó mert nem sokba lehetett része.A kutya felém is most kezdett el nyitni már érdekli séta alatt hol vagyok és egyebek.
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Igazán elmondhatnád, hogy milyen valójában Heki: ) Mi az ami "javításra" szorul. A fotón én egy nyilt tekintetű, normál kutyát látok. Gondolom elég önálló lehet, hiszen nem igazán volt gazdája . Az alkatából egy gyors, lendületes kutyára következtetek, akinek kell a mozgás és a sport.
"agresszívnak " mondták, ezért gondolom határozottan áll ellen az őt ért inzultusnak:)
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Krauszné Tünde üzente 11 éve
Azért írtam le, hogy biztos ne kerülje el a figyelmed :) Az a tapasztalatom, hogy sokan nincsenek a realitások talaján és leszoktatni, megváltoztatni akarják a kutyát , valamilyen elképzelt idea alapján.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Krauszné Tünde üzente 11 éve
A "hit" az sokat segít :)
A standard , a fajtaleírás egy ideális kutya képét írja le, annak a kutyáét, ami felé a tenyésztésben törekedni kell. Mintát ad a jóra, a kivállóra ! Ezt azért kevés kutya éri el, a többség azért nem ilyen. Vagyis sokféle , de valóban vannak típusjegyek ami a "fajtára" összeségében érvényes. ( az ősök összes tulajdonsága, egy másfajta kombinációban:) )
Az önállóság, a vakmerőség, a bátorság -megizzasztó tulajdonságok - egy kutyánál:)
Ha megérted a kutyát és elfogadod olyannak , amilyen és ehhez képest alakítod, egyre jobb és jobb lesz a kapcsolatotok.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
A japánok az akitáktól nem várták el azt az együttműködést ez tény.Önállóságot,vakmerő bátorságot és tűzön vízen át tartó hűséget.Ők harcosok voltak a négylábú szamurájok.Ugyan olyan tisztelet övezi őket japánban mint magukat a szamurájokat.Vagy még medve vadászatra használták őket.Van ahol a mai napig medvék elriasztása a feladatuk.
De kellett a fajta ismerete is,hogy ráébredjek bizonyos dolgaira és azóta sokkal jobb a kapcsolatom vele. :)
Krauszné Tünde üzente 11 éve
:)
Egy hajlékony, nyugodt rottweiler szuka után beválaltál egy egészen más tipusú , erősen félreismert, elnevelt kan kutyát. Akita keverék, amelyik erősen hajaz az akitára:) Ami valójában romantikus elképzelés, hiszen akitád se volt még soha. Se egyik se másik fajtának nincs logikus gondolkozása . A rottweilert több, mint egy évszázada céltudatos szelekcióval az ember szolgálatában, az embert kisérő, vele együttműködő kutyának alakítják. Az ősi , házikutyát behozták a városba és "munkát" találtak neki, amit jól el is tud látni.
Az akitát nem tenyésztették és nem használták sose szolgálati, kisérő kutyának, nem kérték tőle, hogy az emberrel szorosan együtt működjön. A különbségek innen adódnak. Ám a mondandóm lényege, hogy ne a fajtaleírásokat olvasd, hanem a "kutya" viselkedéseket, a különböző típusjegyeket.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Sokszor olvastam már :) De nekem Werner Freund könyve is a kezembe akadt aki nem egy farkasfalkát nevelt fel otthonába és írta le a megfigyeléseit. :)
Most,hogy otthonomba került egy japán akita keverék kezdem el megérteni az ősibb dolgokat.Vele más módszerekkel kell dolgozni más logikája van egy akitának és egy rottweilernek.Most kezdek el dolgokat igazán megérteni amit eddig csak olvastam.