Mitől teljesít az egyik kutya jól, a másik jobban, vagy sokkal gyengébben? A kiképzésen múlik? A kiképző személyén? Vagy a kutya ösztönös adottságain?

Ez is -az is, ám ez nagyon kiterjedt és szerteágazó téma.
Na, de hogyan dönthetjük el melyik tényező játszik nagyobb szerepet egy-egy kutyánál?

Talán úgy, hogy nem csak felületesen szemlélődünk, hanem igyekszünk minél többet megtudni a kutyáról. Gyakorlatban és elméletben egyaránt.
Nézzük meg a kutyát.
Mit látunk?
Látunk bármit is?

Vagy csak egy kutyát látunk, amiről csak azt látjuk, hogy rottweiler, kutya - fekete, barna jegyekkel. Erről aztán meg is születik a felületes véleményünk, hogy ilyen és ilyen , hiszen a rottweiler tulajdonságairól ezerszer halottunk már:)

A legenda, a sommás vélemények hangoztatása előtt, fontosabb lenne  látni az adott  a kutyát , ismerni a kutya testi és hangulati adottságait, majd ez után kellene értékelni az általános viselkedést és a bemutatott munkáját is. 
Itt, a munkában  az első benyomás igen fontos. Amikor egy felszabadult, jó kedvű, elfogulatlanul viselkedő kutyát látunk, nagy baj nem lehet. Ő egy kiegyensúlyozott, minden helyzetben magabiztos kutya. Leginkább azt látjuk, hogy a kutyának nem teher a munka, szívesen végez feladatokat.
(élénk mozgás, farok vidáman csóvál, vagy izgalommal telve, megemelve nyugalomban áll) Azt gondoljuk, a gazdi és a kutya összhangja meg van. A kiképzés a motiváción és a jutalmazáson alapul. Persze, a megfelelő irányítás és fegyelem megkövetelése mellett.

Ellenkező esetben, amikor a kutya feszült, bizonytalan, gyanakvó, igen alárendelt pozícióban áll a gazdája mellett, arra kell gondolni, hogy egy kevésbé magabiztos, kiegyensúlyozatlan viselkedésű kutyával állunk szemben. (enerváltan, behúzott nyakkal és farokkal áll.) A kutya és a gazda páros összhangja nem jó, a kutyának nem öröm a munka. A kiképzés csak látszólag alapul a motiváción és a jutalmazáson. A fegyelem, a gyakorlatok végrehajtásának megkövetelése nagyobb hangsúlyt kap.
Miért?
Itt egy sor lehetséges válasz van. Amire csak akkor kapunk választ, ha tudjuk ki a kutya, ki a gazda, mi a cél a vizsgával.
Van, hogy nem a gazda, hanem egy „profi” kiképző, vizsgázik a kutyával. Itt érthető, ha az ő párosuk, nem mutat olyan szoros kötödést, hiszen a bérképzés, nem az öröm munkáról, mindinkább egy vállalt feladat teljesítéséről szól. Itt valóban sok múlik, a kiképző teljesítményén. Mennyire ügyes, mennyire érti a kiképzés csínját-bínját, mennyi szaktudás van a háta mögött. Mennyi időt szánt a képzésre, milyen tematikát alkalmazott. (mennyit fizetett a gazdi)
Azt sem árt tudni, hogy bár a gazda vezeti a kutyát, az alapképzést másra bízta, és csak a megtanított kutya mellé állt, bemutatva a kutya munkáját. A kutya a jól megtanult dolgokat sem tudja hibátlanul bemutatni.
Érdekes szempont még az is, hogy a gazdi, első kutyás, első rottweileres, vagy már tapasztalt kutyás, rutinos, kiképzői gyakorlat van a háta mögött.
Ezek mind befolyásoló tényezők a végső pontszámoknál, mert a vizsgán nem csak a kutya, de a felvezető is vizsgázik.
Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti gondolathoz. Kiképzés, vagy ösztönös adottságok?
A tudományos magyarázat helyett gyakorlati példa, az életből merítve.
Két kutya és két kiképző-gazdi munkáját és teljesítményét összehasonlítva, talán érthetőbb lesz a dolog.
Első kiképző: Elismert szakember, versenyzői múlttal és teljesítménnyel. Nem csak itthon, de nemzetközi szintű szerepléssel a háta mögött. 3-4 (?) IPO 1-es szintű és egy IPO 3-as FH vizsgás, saját kutya képzésével, vág bele az új feladatba.
Második kiképző: Még nem elismert szakember. Egy IPO1 szintre képzett keverék kutyával, egy BH szintű stafforsir terrier kannal a háta mögött vág bele az új feladatba.

Mindketten vesznek egy rottweilert.folytatás következik :)

folytatás itt:   http://web.t-online.hu/sirocco10/tema.html