Gondolatok a tenyésztésről

Nem tudom más is így van-e vele, de nekem van egy olyan szokásom, hogy egy könyvet, ami érdekel, két háromévenként elolvasom újra és újra. Mindig találok benne olyan dolgokat, amiket másodszorra vagy sokadszorra, egészen új aspektusból tudok értékelni.

Így történt ez most is, egy kanári tenyésztéssel foglalkozó könyv újraolvasása kapcsán. Mivel kanárik tenyésztését is űzöm, hobby szinten.

A könyv 1985-ben jelent meg, azóta néhányszor átolvastam, de csak most tűnt fel, hogy ha a néhány szakmai kérdéssel foglalkozó mondatba a madár helyére a rottweiler, vagy a kutya szót helyezzük, milyen érdekes magyarázatot kapunk a hazai rottweiler állomány jellemzésére is.

„ A hazai tenyésztési színvonal nagyot esett!

Az okok között első helyen áll a szakmai ismereteket terjesztő magyar nyelvű irodalom hiánya, melyek következtében a nyelvismerettel alig vagy egyáltalán nem bíró tenyésztők és kanári kedvelők, nehezen igazodnak el a különböző típusok között.

Így az esetlegesen Magyarországra kerülő jó típus jegyekkel rendelkező madár utódai is fokozatosan felveszik a jellegzetesen, jellegtelen hazai formát. Ezek a kanári madarak nem korcsok! Arról van szó csupán, hogy a kifogástalan típusú importált példányok, a beltenyésztés hátrányos következményeit elkerülendő- rövid időn belül a hazai alapanyaggal kerülnek párosításra, mivel, a tenyésztők nem tudnak folyamatosan gondoskodni vérfrissítést szolgáló madárbehozatalról. Ezért az első generációban meglévő típusjegyek fokozatosan eltűnnek, mert az utódok egyre nagyobb arányban hordozzák magukban a hazai alapanyag genetikus örökségét, mely végül is uralkodóvá válik.

Nem ösztönzi a tenyésztőket a közönség igénye sem, mert miután nem ismerik, nem is igénylik a meghatározott fajtajellegű madarakat.”

Végezetül egy igazi kuriózum, hogy az idézett könyv felelős kiadója Dr. Sárkány Pál, aki hosszú évekig volt a MEOE elnöke.

Krausz Győző  2006.

Hol veszett el a kutyatenyésztés szakmai fejlődése, ha ilyen nyilvánvaló dolgokat, már akkor „tudtunk”?- kérdezi Tünde.