Írtam ezt januárban, a blogomba.

http://amitakutyanevelsrltudnirdemes.blogspot.hu/2013/01/napi-rutin-gyakorlati-tanacsok-2.html

„Haza indultunk, vele is hosszú pórázon.

A saroknál már "várta " a kutya őrjöngését, ugatását. Azaz messziről kiszúrta, hogy a kutya fenyegető, ugrásra készen álló pózban van. Olvasott a kutya testjeleiből! ( Nem bátor, de hisztis kutya, csak akkor támad, ha elfordulunk, de akkor nagyon harciasnak tűnik, dühösen acsarog) Mindenesetre Dezsi "felkészült", hiszen minden sétánál ugyan ezt csinálja ez a kutya. Nem Dezsi támadott, csak reagált a másik kutya jelzésére, testjelire, viselkedésére. Bontogatja a szárnyait, az utca sem idegen terep számára, ő is elkezd kommunikálni a másik kutyával.

Hagytam, támogattam az önbizalmát, de azt nem szerettem volna, ha ugat és támad, ezért elhívtam. Nem izgatottan kiabálva, de nyugodt természetes hangon. Indult felém és dicsértem. (klikk, okos, falat)

Másik ugató kutya, más reakció.

Részben nem látja a kutya testjeleit, részben egészen másként ugat a kutya, így ő is másként reagál. Érdeklődve szemlélődik. (és menne haza, hiszen elmentünk a kapunk mellett:))

Soha nem viszem a kutyát a kerítéshez közel!  Nem akarom rászoktatni, hogy őrjöngjön a másik kutyával, na meg balesetet sem akarok. A másik kiharaphat a kerítésen, az enyémnek beszorulhat a lába stb.stb. Még egy nyomos érv, hogy most még elbírom, de néhány hónap múlva már repülnék utána, ha beindul:) Én előre tervezek, tudatosan tanítom az általam, majd mindig elvárt viselkedésre.

Később előfordulhat, hogy olyan helyen kell vinni, ahol nincs mód kitérni. Nos, ilyenkor rövid póráz és gyerünk! Gyorsan átvezetem a kritikus szakaszon, hiszen hamar megtanulja, hogy hogyan kell „láb” mellett, koncentráltan haladni.

Eltelt két hónap és vajon, mit sikerült elérni?

Normális, nyugodt tempójú sétákat, az őrjöngő kutyák figyelmen kívül hagyását.  Nem lett közömbös a kutyák felé, mert mindig reagál, jelzi, hogy észrevette a másik kutyát, menne is oda DE!

Előbb rám néz, „kérdezi” mi a feladat! Én mondom, mit tegyen és haladunk tovább.

A kutya a tekintetével kérdez, a kérdéseit csak akkor értem, ha én is ráfigyelek! Márpedig én ráfigyelek, hiszen azért sétálunk közösen, mert mindketten egy irányba haladunk:)

A szokásos útvonalon vannak "barátok", akik nem ugatnak, aranyosak, őket üdvözölni szoktuk néhány kedves szóval, egy kis szimatolással, barátságos farkcsóválással.