A találkozások szükségessége

Szinák János 

A zárkózottan élő és a világgal minden kapcsolatot kerülő ember sajnálatra méltó, mert hiányzik a mások megismerésének tapasztalata, hogy néznek ki, miként élnek, mit gondolnak. Sajnálatos módon ha egy ilyen ember ebet tart, akkor sokszor illetik agresszív jelzővel a kutyát, pedig ez alapvetően nem igaz.

Az ilyen egyén egyre bizonytalanabbá válik, félénk remete vagy fura csodabogár lesz. Ugyanez történik azzal a kutyával, akit - aggódását túlzásba vivő - gazdája vagy gazdaasszonya távol tartja a más kutyákkal való találkozástól. Miután ez a szerencsétlen eb nem tapasztalhatja meg a saját fajával való érintkezést, amikor mégis találkozik egy másik kutyával, félelemmel, zavarral vagy agresszióval reagál. Aggódása ideges, csaholó ronccsá változtatja őt, vagy puszta félelemből harapó ebbé.

A kutya természetéből fakadóan falkaállat, és mint ilyen, számára a saját fajával való kommunikáció alapszükséglet. Ahhoz, hogy számára ismerőssé váljanak az ősrégi eb-rituálék, biztosítani kell a kölyök minél gyakoribb találkozását fajtársaival. Ezen alkalmak nemcsak arra adnak lehetőséget a tanulásra, miként kell egy valamirevaló ebnek viselkednie, de azt is elsajátítja, hogy ez miképpen illeszkedik a társas hierarchiába.

Amennyiben két egymás számára ismeretlen kutya találkozik, első dolguk, hogy összeérintik az orrukat. Ez egy előzetes próba, melyet minden egészséges eb végrehajt, s azonnal megállapítják, kedvelik-e egymást, vagy nem! A következő lépés egymás "hátsójának" kölcsönös szimatolása. A teljes kép kedvéért az egyik felemeli hátulsó lábát, hogy az idegen meg tudja ismerni a jellemző szagát. A rituálé során hamarosan kiderül, hogy vajon barátság vagy ellenségeskedés alakul ki, esetleg teljes érdektelenség egymás irányába.

A kutyák egymással történő találkozása alapjában véve hasonló az emberekéhez. Ha kedvelik egymást, farkukat csóválják, az emberek pedig ilyenkor kezet ráznak.

Amennyiben ki nem állhatják egymást - megint, mint az emberek - kerülik egymást vagy morognak (az emberek dörmögnek) a másikra, legrosszabb esetben harc alakul ki. Ám van egy óriási különbség az ember és kutya találkozások között: a kutyáknál a rangsor (a társas rangsor) meghatározó szerepet játszik. Annak meghatározására, hogy melyikük áll magasabban a rangsorban egy "anális szag" ellenőrzés szükséges, ha ezután is marad kétely a kérdésben, a harc eredménye hozza meg a választ.

A jelenet a következőképpen néz ki: két kutya áll egymással szemben, halkan morognak, farkuk mereven áll, ajkaikat felhúzzák. Ez a legmagasabb vészhelyzet állapotának elérését jelenti.

Ha a szőr a tarkón, a háton és a farok tövénél feláll, egyértelmű, hogy csak testi harc döntheti el, melyik a kettejük közül az erősebb, ki áll magasabban a rangsorban. Ez a csata, melyet ádáz morgás kísér, általában félelmetesebbnek tűnik, mint amilyen a valóságban. A morgás és vicsorgás az ellenfél megfélemlítésére és demoralizálására szolgál, és mint szabály elmondható, hogy minél nagyobb a hangerő, annál kisebb az esélye a valódi veszélynek.

 Folytatás itt !