„Önmagában egyébként minősíthetünk egy kutyát a "megfelelőtől" egészen a "kitűnőig", vihetjük tenyész szemlére, ahol alkalmatlannak vagy alkalmasnak találják a tenyésztésre - de ez még nem minden. Meglepő és kellemetlen dolgokat produkálhat a legkiválóbbnak minősített kan vagy szuka is. A "győztes" címet elért kutya vég nélkül részt vehet a tenyésztésben, mert minősítése erre egyenesen predesztinálja. És ez a tenyésztés rákfenéje! Mert hiába jó a minősítés; tenyésztésben a különben kiváló kutya nem váltotta be rövid időn belül a hozzá fűzött reményeket, nem lenne szabad fedeztetni vele, bármilyen kiváló példányról legyen is szó. A minősítés ugyanis nem feltétlenül vág egybe az örökítéssel!”

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Kutyatar-kutyatar-1/

„Néhány fajtában öröklődő fejlődési rendellenességek alakultak ki, mégpedig azért, mert rövidlátó tenyésztőik nagyobb gondot fordítottak ezeknek az állatoknak a külső megjelenésére, mint általános egészségi állapotára. Tekintet nélkül az ebek elemi szükségleteire, anatómiai adottságaikat megnyirbálták, belekényszerítették őket különféle torz ideáknak megfelelő mértékbe és formákba.”

Amikről az ebek nem tehetnek.

„Az ebtenyésztők komolyan veszik a kutyakiállításokat, és egy-egy nevezetesebb nemzetközi kiállításon való győzelem nagy hatással van a fajta jellemzőinek továbbalakítására. Amikor a bírák kritikusan gondolkodva ítélnek, az jó esetben még hasznos is lehet. Ám ha olyan tulajdonságokat részesítenek előnyben, amelyet abnormálisnak is felfoghatunk, annak már messzire ható romboló következménye lehet. Még ha a győztes látszólag minden szempontból kiváló példány is, a fajtára gyakorolt hatása egészében visszavetheti a fejlődését. A győztes kutyák iránt ugyanis óriási tenyész igény jelentkezik, és génjeik hamar elárasztják a piacot. Számos esetben az adott országba fajtaalapítás céljából bevitt kutya eredete igen szűk területre korlátozódott, a fajta elődei igen kis földrajzi körzetből kerültek ki, ezért a szóban forgó génkészlet is meglehetősen szűkös. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a több generáción keresztül folytatott szoros beltenyésztés eléggé mindennapos, könnyen beláthatjuk, hogy egy-egy nemkívánatos jelleg mélyen belegyökeresedhet a fajtába, különösen akkor, ha az rövid időre divatba jön. Hasonlóan könnyen megtörténhet, hogy egy nem kívánt, lappangó vonás állandósul jó néhány generációban, ha a győztes egyed génállománya egyre több vonást visz be az adott fajtába. A győzteseket külsődleges divatos tulajdonságaik alapján választják ki, s minthogy jelenleg használatos állattenyésztési eljárásokat, köztük például a legfontosabbat: az ivadékvizsgálatot (amelynek során az ősöket utódaik minősítése alapján ítélik meg) soha nem alkalmazták kellő komolysággal a kutyatenyésztésben, valószínűleg számos receszív jelleg került be véletlenszerűen az egyes fajtákba. Néhányukban már csaknem lehetetlen kinyomozni ezek eredetét, és egészségesebb géneket vinni a polulációba.”