Reiter László  |  2003. június 21. 

Ha mégis olyan kutyával találkozunk, amelyik iszonyodik a víztől, annak vízhez való szoktatásánál valószínűleg - az esetek többségében - súlyos hibát követtek el. Kedvencünket csak állóvízbe engedjük be, hiszen a folyókban itt-ott felbukkanó örvény, erős sodrás tragikus kimenetelű balesetek okozója lehet.

Bármennyire is rajong kutyánk már az első alkalommal is a vízért, a fokozatosságot mind a szoktatásban, mind a terhelésben messzemenően tartsuk be. Meghatározó lehet ugyanis a vízhez való későbbi viszonyában az a pillanat, amikor először "tűnik el" lába alól a talaj. Csendes, állóvízben - bár meglepődik egy pillanatra -, ha nincs zavaró körülmény, szinte ugyanabban a pillanatban ösztönösen elkezd tempózni. Rájön, hogy így fennmarad, halad, és irányítani is tudja magát. Ha semmiféle kényszert nem alkalmazunk, vagy kellemetlen meglepetés nem éri, a következő alkalommal többnyire már önfeledten száguld a vízbe. Ha azonban az első meglepetést, azaz a talaj "eltűnését" - még mielőtt a vízbiztonság kialakul - egy újabb követi, például egy közvetlenül előtte, a vízbe hangosan csobbanva csapódó apportfa, vagy egyéb tárgy, különösen, ha még ráadásul szembe is fröcsköli a kutyát, megijesztheti, s ezzel nagyon megnehezíti munkánkat a vízhez szoktatásban.

Minden kutya más-más természetű, akárcsak mi, emberek. Ami az egyiknek jó, nem biztos, hogy a másiknak is az. Ezt a szoktatásnál is vegyük figyelembe. Például, az egyiknél, ha nem akar vízbe menni, előnyös lehet, ha egy másik, szívesen úszó kutyával csaljuk be. Egy másiknál ugyanez a módszer riasztó lehet, hiszen nem elég, hogy ez az ismeretlen valami itt hullámzik előtte, még társa is szemtelenkedik...

Nagy apportkedvű ebeknél elegendő, ha a vízbe dobunk valamit, ügyelve, hogy az ne a közvetlen közelében csobbanjon. A legjobb módszer azonban az, ha a gazda maga úszik be. Kutyája biztosan követni fogja.

Féléves korban már megkezdhetjük a vízhez szoktatást. Intenzív sportot azonban ne csináljunk az úszásból, még felnőtt korú egyednél sem, hiszen amint arról már szó volt, a kutya elsősorban futó állat, s bár az úszást kedveli, ez maradjon meg számára önfeledt szórakozásnak, játéknak. Annak ellenére, hogy úszva meglehetősen hosszú távolságot képes leküzdeni, ne rontsuk el az úszás örömét azzal, hogy erre kényszerítjük.

Mire vigyázzunk, amikor kedvencünket vízbe engedjük?

Itt is érvényes az embereknél alkalmazott szabály. Azaz felhevült testtel soha ne hagyjuk vízbe rohanni. A kimelegedett állatot pórázon vezessük a tóhoz, csak a lábak legyenek a vízben, a test ne. Ne engedjük, hogy a vizet mohón lefetyelni kezdje. 2-3 korty után állítsuk le. A vízben álló kutya teste hamar alkalmazkodik az alacsonyabb hőmérséklethez, kb. 1-2 perc után már lecsatolhatjuk a pórázt, s hagyjuk, hogy szabadon ússzon, hancúrozzon.

forrás: http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=4783

 A videó illusztráció, kedvcsináló