Én úgy tanítom, hogy nem tanítom meg arra, hogy húzzon  J)

Mi is kell ehhez?

Az elhatározás kevés,  „tárgyi” feltételek is kellenek hozzá.

Megfelelő hosszúságú póráz, a kutyához igazított tempó, rövid utak, melynek végén, szabadon engedhetem, játszik, fut…. majd ismét póráz, majd ismét szabadság…..

A kölyökkutyával, nem lehet fél órát, vagy órákat kutyagolni, viszonylag laza sétálgatással sem, de feszes szabályos láb mellett haladós meneteléssel meg egyenesen tilos.  Abból csak feszültség, idegesség származik, mert a kutya úgyis ellen áll, húzza a pórázt, rágja, ugrál, szabadulni akar és a csontozatának sem tesz jót az erőltetett , mechanikus terhelés!

Példának álljon itt Dezsi és Izisz. Ők testvérek és rendszeresen sétálnak, pedig kertes házban lakunk. Testvérek, de nem egyformák így a séta sem egyformán zajlik.  Dezsi, lassan szimatolósan halad, Izisz gyors, ide- oda figyelős, „ugrálós” tempóban. Izisz a  séták elején hosszú pórázt kapott 5 m-est( egy ideje rászoktam a flexi póráz használatára) , csak az irányváltásnál, járda végén, szélén , vagy ha autó jön, kell mellettem jönnie.  Egyébként ,  mehet előttem, mögöttem, jobbra és balra. Még hosszú -hosszú hónapokig gyakorolni fogjuk a helyes sétát ! Aztán eljutunk a kiképzésig, amikor már alakilag és formailag is kiképezzük, „a lábhoz” vezényszót jelentő vizsgaszintű gyakorlatra.  Ilyen pici korban is a lábhoz vezényszóra való tanításnál, azt a formációt kérem, amit az a gyakorlat jelent. Baloldalon vezetem, szorosan mellettem, figyelmesen rám nézve, marja a combom vonalában, sem előttem, sem lemaradva, sem keresztbe nem mehet!   Pici kutya kb. egy percet tud  koncentrálni,  ezért  csak néha és kritikus szakaszokon  vezetem így. J)

Na de térjünk vissza a városi sétához.

Felkészülten indulunk útnak. Van övtáskám, van zsebem, abban jutalomfalat, labda , csuklómon a klikker, melynek hangját hetekkel ezelőtt kondicionáltam, hiszen rendszeresen használom a jutalmazás egyik eszközeként.

Amikor húz, megállok, visszahívom magamhoz, motiválom, jutalmazom, már akkor is dicsérem, ha visszafordul , rám néz, aztán akkor is , visszajön. Majd, ha laza a póráz haladunk tovább. Persze lehet ismét húzni akar, de a  húzás kísérletére korrigálok, adom a jelet a pórázzal –kicsi rántás, ami megakasztja –lassíts!  mondom,  és ahogyan nem feszül a póráz már dicsérem is, és így tovább lépésről lépésre, mindig emelve a követelményt . Naponta egyszer sétálni kell ehhez , ám ha háromszor, négyszer is muszáj, akkor is így kell. Akkor rövidebb a tanítási idő, de még így is hónapok  mire kényelmes  sétálgatás  lehet az utcai haladásJ !  Hiszen a kutya egyre erősebb, egyre aktívabb, egyre nagyobb távolságokat szeretne bejárni. Kölyökkutya , aki kb. egy éves korára éri el azt a szintet, hogy valóban követelni lehet precíz végrehajtást.  A sétáKhoz szorosan kapcsolódik a fújj rossz vezényszó tanítása, mert az első perctől nem engedem, hogy felegyen bármit is. Rendre megpróbálja mindkettő, de én résen vagyok. Így nem unalmasak a sétáink, bár a mi utcánk viszonylag tiszta, nem szemetes, de azért macska, kutya kaki, csikk, papír zsepi  van  több. Kutyák is ugatnak, vagy nézelődnek és azt is tanuljuk, hogy hagyja figyelmen kívül, ha kérem tőle.

Két hónap alatt eljutottunk odáig, hogy már csak klikkert viszek, nem kell hosszúpóráz Izisznek sem,  másfél méteres póráz elég mindkettőjüknek.  A grundon elengedem , visszajönnek , elengedem visszajönnek J Aztán pórázon haza !

Fontos! 

Egyenként tanulják meg ezeket, nem párban! Van közös séta, közös autózás is , az egy picit másként zajlik.

Én ebből a könyvből tanultam. Sikerrel alkalmazom sok éve. Picit a rottweilerekhez kellett igazítani a módszert :) , de jól működik. Felteszem a képtárba a skenelt oldalakat érdemes megnézni , tanulmányozni.