Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik, mintha ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megváltoztathatatlan adottságok volnának. Pedig a rend-ellenes viselkedés többnyire nagyon is kézzelfogható környezeti hatásokra vezethető vissza, és az esetek nagy részében korrigálhatóak.

Okok, magyarázatok, megoldások

A hyper kifejezés annyit jelent, hogy túl sok, eltúlzott, túlzott, az aktív pedig tevékenységre, mozgásra, mozgékonyságra utal. Tehát a túl sokat mozgó kutyát újabban hiperaktívnak mondja a gazdi, az állatorvos, a kutyatréner, a tenyésztő. Előzetesen azonban azt kell tisztázni, hogy állategészségügyi, állatpszichológiai szempontból valójában nem minden hiperaktívnak mondott és ezzel a negatívan csengő tulajdonsággal megbélyegzett kutya valóban hiperaktív. Manapság ugyanis néha egy kicsit divatszerűen használják ezt a jelzőt a gazdik, akkor is, ha csupán egy fürge mozgású, élénk és temperamentumos kölyökről vagy fiatal kutyáról van szó. Az állat sok esetben nem csinál mást, mint természetes viselkedési formákkal játszik, szaladgálva, rohangálva, hancúrozva igyekszik magára terelni a figyelmet, a középpontba kerülni, és valami közös aktivitásra motiválni az embert. Ráadásul ezt esetleg több órás egyedüllét, bezártság után teszi, végre kiszabadulva a természetbe, élvezve a póráz nélküli szabadság gyönyöreit. További ráadás lehet, ha egyébként is átlagon felüli mozgásigényű hajtó- vagy vadászkutyafajtáról van szó, amelyik a környezete folyamatos fölmérésének érdekében igyekszik a legrövidebb időn belül viszonylag a legnagyobb területet bejárni, esetleg valamilyen agárról vagy agárkeverékről, amelynek életeleme a gyorsaság, fürgeség, mozgékonyság. Nem tévesztendő tehát össze a fajtaspecifikus vagy a tartási körülményekből és az állat életkori sajátosságaiból adódó intenzív viselkedési és mozgási jelenség a valódi hiperaktivitással.

A hiperaktív kutya

Maga a hiperaktivitás, amikor már nemkívánatos viselkedésként vagy viselkedési zavarként jelentkezik, az előbbiektől eltérő okokra visszavezethető jelenség. Más a kiváltó ok, más az állatban lejátszódó motiváció a szinte véget nem érő mozgásra, futásra. A hiperaktív kutyák sem az ingerek intenzitásának esetleges csökkenésére vagy megszűnésére, sem azoknak a sűrűségére nem úgy reagálnak, ahogyan egy egészséges kutyának kellene. Ezért folyamatos stresszhatás alatt élnek, mert egyszerre több érzékszervi rendszerüket szinte folyamatosan és örökké aktív, nyitott állapotban próbálják tartani. Kényszerűséget éreznek arra, hogy ezt az örökös feszültség, vibrálás alatti állapotukat valamilyen módon és formában le tudják építeni, föl tudják oldani és megszabaduljanak tőle. A problémát igazán az okozza, hogy ennek a belső konfliktusnak a feloldására egyetlen lehetőséget használnak: a mozgást. Ez természetesen csak pillanatnyi, felületes megoldást jelent számukra, csupán a következő néhány másodpercig vagy percig, mert akkor egy esetleges újabb inger hatására ismét beindul ugyanaz a reakció, és ezzel egyfajta láncreakció alakul ki: inger – stressz – belső konfliktus leépítésének igénye – mozgás. A többszöri, gyakori ismétlődések hatására ez viselkedészavarrá válik. Ez nevezhető valóban hiperaktivitásnak. A hiperaktívvá váló kutyát az alábbi tünetek jellemezhetik:

√ nagyon nehezen viseli el a csalódást, sikertelenséget;

√ alacsony impulzuskontroll, tehát nehezen tudja a reakcióit a saját maga ellenőrzése alatt tartani, mindig és mindenre azonnal, várakozás és megfontolás nélkül reagál;

√ a büntetés nem váltja ki nála a pozitív büntetés tanulási elmélet eredményét, tehát ha egy cselekvéséhez hozzá adunk egy negatív élményt vagy fájdalmat, akkor ennek ellenére ismétli ugyanazt a cselekvést, amivel kiváltotta a negatív élményt;

√ tanulási képessége gyenge, mert nem képes koncentrálni; √ agresszivitási hajlama fokozódik;

√ folyamatosan keresi az új ingereket; √ folyamatosan magára akarja vonni a figyelmet, és ezzel párhuzamosan folyamatosan figyelni is akar mindent a környezetében;

√ nehezen tud nyugalmi állapotba kerülni, különösen a gazdája jelenlétében;

√ hajlamos idegen emberekre játékos provokációként, a figyelem magára terelése érdekében fölugrálni.

A hiperaktivitás okai a genetikai és fajtaspecifikus adottságok mellett meglehetősen szerteágazóak lehetnek. A valóban túlzott mozgású kutyák egyik jellemzője, hogy viszonylag fiatal koruktól kezdődően rendkívül érzékenyek már a legkisebb ingerhatásokra is. Ezt a tulajdonságukat aztán a fejlődésük során később is megtartják, az ingerekkel szemben nem tudnak deszenzibilizálódni, nem szokják meg azokat. A hiperaktivitás másik kiváltó oka lehet, amikor egy kutya a szenzibilis, fiatalkori életszakaszában kóbor kutyaként kénytelen élni. Az adott élethelyzetben a számára folyamatos veszélyt jelentő ingerek feldolgozása, az azokra való megfelelő reagálás meghaladja képességeit és lehetőségeit. Az ismétlődő stressz ellen gyakori helyzetváltoztatással, mozgással próbál védekezni. Tapasztalatok szerint abban az esetben alakulhat ki a hiperaktivitás drasztikus módon, ha a kutya magában hordozott adottságai szerencsétlen módon olyan tartási körülményekkel párosulnak, amelyek már önmagukban is kiváltó okai lehetnek ennek a viselkedési jelenségnek. biztosítani a kedvencének. A hiperaktivitásra hajlamos kutyán azonban nem segít a Nemritkán a tünetek téves fölismerése és az ember részéről erre adott reakciók tovább nehezíthetik az egyébként sem könnyű helyzetet. Sokszor a rendkívül nagy mozgásigénynek tűnő jelenség megszüntetésére még több és még több mozgáslehetőséget próbál az ember még több dobálós játék, a még gyakoribb agility-tréning és az egyre hosszabb hétvégi biciklitúrák. Ugyanis a hiperaktivitás nem az izomzattal, a mozgásigénnyel van összefüggésben. Ennek megfelelően a fizikális, testi kifárasztásra való törekvéssel sok esetben az ember a valódi célnak az ellenkezőjét éri el. A kutya még több ingernek van kitéve, még intenzívebben és hosszabb időre a figyelem középpontjába kerül, így még több stresszt kellene földolgoznia.

A kényszermozgás (sztereotip mozgászavar)

A kényszermozgás (stereotypie, Compulsive Behavior Disorder, CBD) a hiperaktivitásnak egy különleges, szélsőséges változata. Tüneteit és magát a betegséget; a folyamatosan ismétlődő, rituális, azonos formájú, vég nélkülinek tűnő mozgássorozat ismételésének jelenségét először az állatkertben vagy fogságban tartott állatok körében figyelték meg a szakemberek. Sajnos manapság egyre gyakrabban fordul elő a társállatok körében is, különös tekintettel a hosszabb ideig állatmenhelyen, vagy nem a fajnak megfelelő tartási körülmények között élő, bezárt vagy kennelben tartott egyedeknél. A mozgássorozatot az állat teljesen céltalanul és a környezeti hatások befolyásától függetlenül, általában a teljes kimerülésig végzi. A kényszermozgás pszichikai, idegrendszeri betegség, amely annyira kihatással lehet az állat viselkedési megnyilvánulásaira, hogy szinte lehetetlenné teheti egy kutya társállatként való tartását. Ugyanis a jelenség teljesen szabálytalan időközökben mutatkozhat, megzavarva a kutya alvási ritmusát, regenerációját, nevelési és tanítási lehetőségeit. Ennek a viselkedészavarnak a legismertebb kiváltó okai lehetnek: a kenneltartás, az ingerszegény környezet, az emberrel és/vagy fajtárssal való kontaktus hiánya, illetve a fizikai kényszerítő eszközök használata. A láncreakció folyamata ennél is a hiperaktivitáséhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a mozgás kényszerének érzetére a kutya nem mozgás, futás formában reagál. A kényszermozgást kiváltó stresszfaktorokra normál körülmények között az egészséges állat úgy reagál, hogy emberi társának közelségét keresi, illetve rágni kezdi a játékát vagy valamilyen, rágásra, apportírozásra használt tárgyat. Ezek hiányában viszont kevés lehetősége marad, ezért kezd el olyan pótcselekvéseket folytatni, amelyeket éppen az adott körülmények között meg tud valósítani. A kényszermozgás leggyakoribb, kutyáknál megfigyelhető formái: folyamatos körbe-körbe futás, saját farok kergetése, valamelyik testrésznek az ismétlődő vagy folyamatos nyalása, rágása, nyüszítve szaladgálás folyamatosan ide-oda, folyamatosan ismétlődő, azonos hangerejű és hangszínű vakkantás, ugatás, túlzott ivási vagy evési kényszer, különböző hallucinációs cselekvések (pl. mintha legyet kergetne, de nincs ott a légy, vagy árnyék kergetése).

Megoldási lehetőségek

A hiperaktivitás és a kényszermozgás kezelésénél az állatorvosi gyakorlat – ha egyáltalán érdemben foglalkozik a problémával – gyógyszeres kezelést alkalmaz. Ez az esetek nagy részénél valóban elkerülhetetlen, mert csak gyógyszer hatásával érhető el, hogy az állat olyan idegi, pszichikai állapotba kerüljön, amely lehetővé teszi más, egyéb terápia vagy tréningmódszerek használatát. A tapasztalatok szerint ezekre azért van feltétlenül szükség, mint kísérő, kiegészítő kezelésekre, mert a gyógyszer nem hat a problémakört kiváltó okokra. A kiváltó okok megszüntetése nélkül pedig nem lehet eredményes a kezelés, és nem múlnak el a tünetek. Az állat életkörülményeinek megváltoztatása nélkül csupán az érhető el a kizárólagos gyógyszeres kezeléssel, hogy az állat idegrendszere a környezetéhez igazítva letompul, érzéketlenné válik a betegségét kiváltó ingerhatásokkal szemben. Amennyiben a gyógyszeres kezelés a tartási körülmények megváltoztatásával és átgondoltan megtervezett tréningprogrammal párosul, akkor bizonyos idő elteltével elérhető, hogy a gyógyszeradagolás fokozatosan leállítható legyen. A hiperaktivitás azon viselkedési megnyilvánulások, viselkedészavarok közé tartozik amelynek a fölismerése eléggé nehéz és komplikált, a kezelése pedig rendkívül hosszú időt és a kutya ember-társától nagyfokú türelmet igényel. Ezért ajánlatos a megelőzésre nagy figyelmet fordítani. Amennyiben a kutya hiperaktivitásra való hajlama a gazdi számára a tenyésztői vonal és a fajtaspecifikus jellemzők ismeretében nyilvánvaló, nem árt óvatosnak lenni. Igyekezni kell a stresszingerek forrásainak ismeretében azokat mellőzni, megszüntetni, vagy a kutyának ezekben az esetekben választási lehetőséget adni, hogy a helyzetből saját maga találjon kiutat. Az ideális, fajnak megfelelő tartási körülményekkel, rendszeres napirenddel és időbeosztással, megfelelő minőségű táplálékkal nagymértékben megelőzhető, vagy még a kialakulás szakaszában megállítható egy kutya hiperaktívvá válása. A hiperaktív kutyák mindennapjaiban és különösen a tréningje során nagy fontossága van a tiszta, egyértelmű kommunikációs jelzéseknek. Fontos, hogy a gazdi törekedjen arra, hogy a kutyával szemben magabiztos, magasabb rangsorú, határozott és következetes falkavezér legyen, mert csak ez esetben tud megfelelő hatást kiváltani a kutyából. Engedelmességi és koncentrációt fejlesztő gyakorlatok ismétlésével meg kell próbálni értelmesen kitölteni a közösen együtt töltött idő egy részét. Ajánlatos a dobálós, apportos játékokat fokozatosan megszüntetni, valamint a kutya szabad, póráz nélküli mozgáslehetőségét átmenetileg erősen korlátozni. Meg kell tanítani a kutyát a helybenmaradásra, és ezt különböző ingerkörnyezetben ismétlődően gyakorolni. Tapasztalatok szerint a hiperaktív kutyák sok esetben nincsenek igazán tisztában a testükkel, testméretükkel. Gyakorta hozzáverődnek tárgyakhoz, nekiütköznek embereknek, és testmozgásukat nem tudják ellenőrzésük alatt tartani a fajtársakkal való együttlétük során. Ennek a tünetnek a csökkentésére jól bevált, ha rendszeresen, szándékosan nagyon lassú mozgást igénylő koordinációs gyakorlatokat végeztetnek a kutyával. Ilyenek lehetnek a különféle egyensúlyozási gyakorlatok, lépcsőn vagy létrán való közlekedés, speciális Tellington TTEAM-gyakorlatok.

Okok és módszerek

A kutya táplálékával különféle allergiát kiváltó anyagok kerülhetnek a szervezetébe, ami az allergikus megbetegedésen keresztül szintén jelentősen hozzájárulhat a hiperaktivitás kialakulásához. Ajánlatos az olyan táplálék mellőzése, amely mesterséges ízesítő-, színezék- és egyéb adalékanyagokat tartalmaz, valamint protein- és fehérjetartalma nem elég magas. A Relaxan elnevezésű táplálékkiegészítő tabletta, amely multivitaminokat, ásványi anyagokat és aminosavakat tartalmaz, szintén jó lehetőséget biztosít a hiperaktív kutya ideális táplálékösszetételének beállításához. További jó kiegészítő terápia lehet a Bach-virágterápia, nebáncsvirág (Impatiens) adagolásával, vagy a Coffea homeopatikus szer D30 potenciában történő adagolása is. Gyakori eset, hogy a hiperaktív kutyáknak nem megfelelő a pajzsmirigyműködésük (túlzott hormontermelődés vagy pajzsmirigy-gyulladás), ezért nem árt ilyen irányú állatorvosi vizsgálatot végeztetni. A kényszermozgásban szenvedő kutyáknál a legfontosabb a tartási körülmények megváltoztatása, és a kutya számára a szociális kontaktusok lehetővé tétele. Lehetőség szerint értelmes, a kutya számára megfelelő foglalatosságok biztosításával aktívan el kell terelni a figyelmét a tünetet kiváltó ingerekről. Fontos a megfelelő arány megválasztása a fizikai mozgást és a szellemi gondolkodást igénylő foglalkozások között. Igyekezni kell a kutya figyelmének összpontosítását minél hosszabb ideig egy-egy dologra, feladatra ráirányítani. Mind a két probléma kezelésénél teljes mértékben mellőzni kell a kényszerítő és büntető eszközöket, ezek helyett megfelelő pozitív megerősítési formákat kell célirányosan alkalmazni. Itt meg kell jegyezni, hogy az egyébként kitűnő klikkertréning-módszer a hiperaktív kutyák tréningjénél csak nagyon rossz hatásfokkal, vagy eredménytelenül alkalmazható, mert a sorozatosan ismétlődő klikk hang ezeknek a kutyáknak az idegrendszerére nem jó hatással van. További fontos tudnivaló, hogy a hiperaktív kutyák tréningjében a pozitív megerősítésnél rendkívül fontos az időzítés: a cselekvés és a jutalom közötti időt a lehető legrövidebbre kell csökkenteni, és nem szabad viselkedési láncolatokat kialakítani a jutalmazás megtörténtéig. A más jellegű tréningeknél ajánlott variációs jutalmazás a hiperaktív kutyák esetében nem alkalmazható. A tenyésztőknek érdemes figyelembe venni, hogy állatorvosi megfigyelések szerint azok a kutyák, amelyek valamilyen oknál fogva már az anyaméhben erős stresszhatásoknak vannak kitéve, nagyobb eséllyel válnak hiperaktívvá, mint a nyugodt vemhességi időszakot követően világra jövők. A kutatók véleménye szerint ennek magyarázata az embrióállapot közben a fejlődést biztosító hormonok minőségével és mennyiségével van összefüggésben. Az összehasonlítások szerint a stressznek kitett anyaállatok az átlagosnál kisebb testméretű és testsúlyú kölyköket hoznak világra, és egy-egy ilyen alomból a soványabb, gyengébb, törékenyebb testfelépítésű kölyökkutyák már néhány hónapos korban a hiperaktivitás tünetegyüttesét mutatják. Gondoljon rá, hogy Ön most a kutyája helyett is olvasott – az ember és a kutya jobb együttéléséért! Stefan Siman http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=6715