„Csakhogy itt van a harmadik ágazat, az úgynevezett őrző-védő. Ebben megharap a kutya egy embert! Az ilyet – ha Önt most kérdeznénk -, azonnal meg kell tiltani! A kutya fogait használja szociálispajtása ellen, tehát agresszív! El kell tehát altatni és a gazdáját meg kell büntetni? Kérem, nézze meg a kutya testfelépítését. Mozgásra a kutyának négy láb áll a rendelkezésére, ez eddig világos. Az is világos, hogy a kutyának nincs karja és keze, mint a főemlősöknek és az embernek. A kutyának csak az állkapcsa és a fogai állnak rendelkezésére. Ezzel harapja el a köldökzsinórt, gondosan ápolja a kölyköket, élelmet hoz nekik és biztonságos helyre cipeli őket, ha veszély fenyeget. A fogaival kapja el és öli meg a zsákmányát, védi meg az utódait az ellenségeitől. Amennyiben ítélkezni akarunk a kutyáról és a fogakról, mérlegelnünk kell, hogy mi zajlik le a fejében előtte és az akció alatt.

A kutya, vagy akár az ember legtöbb viselkedését négy motivációkörbe lehet rendezni, amik a klasszikus ösztönöknek felelnek meg. Ezek: A táplálkozási ösztönkör, a fajfenntartási ösztönök, a támadás és a menekülés

A védőkutyás körben más fogalmak honosodtak meg:
A táplálékfelvétel (ide tartozik természetesen a vadászat is)  zsákmányszerzés
Támadás = agresszióviselkedés
Menekülés = kitérő viselkedés

A fajfenntartás funkciókörébe tartozó ösztönöket nem használjuk. Mind a négy ösztönkörnek speciális kiváltó ingere, viselkedés menete és ösztöncélja van. A fajfenntartási ösztönt kivéve, ezeket célozzuk meg, irányítjuk és elégítjük ki az őrző-védő során.
A zsákmányszerző viselkedés speciális kiváltó ingerének megértésére, a menekülő nyúlra kell zsákmányolás tárgya a nyúl, a labda, az apportozott bot, vagy az úgynevezett védőkar. A menekülő objektumot üldözni kell! Ez a kutya viselkedésrepertoárjába előre be van programozva. A kutya számára a természetes viselkedésrepertoár része, ha így tesz, ha ezt a viselkedést gyakorolja. Ha ezt nem teheti, tehát az ösztönös vágyát nem elégítheti ki, hiányozni fog a kutyafaj elvárt szakszerű tartásának egy lényeges eleme 
Ez a felismerés kényszerűen meghatározott tréningmódozatokhoz vezetett. A védőkar a védőkutya zsákmánya, játéka, amit a segéd rendszeresen átenged. A gyakorlás végén, a kutya szájában a védőkarral hagyhatja el a pályát. Az előbbiekből természetesen azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a zsákmányszerzésre alapozott munka veszélyes, mert a kutya megtanulja, hogy minden mozgó objektumot üldözőbe vegyen. Sok laikus attól tart, hogy a kutya üldözőbe vehet egy kocogót, vagy elszaladó gyermeket. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy ez a félelem alaptalan. Az őrző-védő gyakorlatokat tréningezve a viselkedést nagyon speciális ingerek váltják ki. Ezek az ingerek ilyen formában sehol máshol nem lelhetők fel. Különösen a védőkar egy olyan tárgy, amely a zsákmány illúzióját kelti a hétköznapokban soha nem találkozik vele a kutya. A vele trenírozott erős wesenű kutya még akkor sem harap, ha egy gyermek elszalad, vagy ellenkezőleg vidáman integet a karjával

A zsákmányszerző viselkedés használata nem helyezi hatályon kívül a kutya természetéből fakadó gátolt harapást. A jól szocializált kutya normális esetben még a heves nézeteltérések közben sem sebesíti meg a fajtársát.”

Olvasd el: Fordította és szerkesztette: Simó Gergely

„Der Schutzhund A védőkutya

Körülbelül 150.000-en képeznek kutyát Németországban a különböző kutyás sportegyesületekben védőkutyává. Ez a kis brosúra segít betekinteni, mely ösztönös adottságokat alkalmaznak a kiképzés közben és magyarázatot ad arra, hogy a konfliktushelyzetekben miért mutatnak a képzett kutyák nagyobb önuralmat.
Szöveg: Antje Grzeschizek, Johanna Murawski, Ursula Zabel, Dr. Helmut Raiser,Dr. Franz Killmann, Uwe Junker, Dieter Klein, Hans-Heinrich Lohmann, Reinhard Wißmann,Werner Zabel und Jürgen Rixen. Azonos címen videofilm/DVD is készült erről. „

Megrendelhető: http://www.der-gebrauchshund.de/