Szép lassan a tenyésztők is "elfelejtették", hogy a rottweilernek hatalmas egyénisége van és bár kitűnően alkalmas házőrzési feladatokra, azért ennél sokkal többre hivatott. Kiváló munkakutya, amelyet bizonyított és folyamatosan bizonyít nagyon sok ország rendőrségi állományában, sportkutyás rendezvényeken.

A családokhoz, gazdákhoz került kutyák többsége megfelelő szocializáció nélkül nőtt fel, mely felnőtt korban nagyon sok problémát okozott. Az országban lévő sok tízezer (talán még ennél is több) rottweilernek csak töredéke jár kutyaiskolába, pedig egy ilyen határozott munkakutyafajtánál fokozottan szükség lenne az alapvető engedelmesség elsajátítására. Az utóbbi években sok embernek státusszimbólum lett a fajta, és sokan nem titkoltan erőfitogtatás céljából tartottak és tartanak ma is rottweilert. Nekik nem az a céljuk, hogy minél magabiztosabb, kézbentarthatóbb, irányíthatóbb legyen a kutyájuk, hanem éppen ellenkezőleg, szeretnék környezetüket félelemben tartani, bizonyítva ezzel az erősen vitatható felsőbbrendűségüket.

Szintén nem tett jót a fajtának a kiállításokon teret nyert bírói szemlélet, ahol a kutyákat kizárólag küllemük alapján ítélik meg. Ezeken a kiállításokon szép számmal vannak győztesek, a fajtát kellőképpen reprezentálják, de sokszor csak külsőleg. Egy-egy sokszorosan győztes, elegáns kutyautódai iránt jóval nagyobb az érdeklődés, mint egy "átlagos" szülőpár utódai után. Ez így természetes, de sajnos a kiállítási címek semmit nem mondanak a kutya belső tulajdonságairól, az olyan sokat emlegetett vézenéről. Pedig ez legalább olyan fontos mint a jó megjelenés. A napi együttélésben sokkal fontosabb.

A munkavizsgára kötelezett fajták esetében, (a champion cím megszerzéséhez kell kötelezően igazolni a sikeres munkavizsga meglétét) a tenyészszemléken hivatottak dönteni, mely kutyák lehetnek tenyészállatok. Itt jó esetben a kutyák külső és belső tulajdonságait is vizsgálják. Ezeken a tenyészszemléken lehetne kiszűrni az idegrendszeri vagy éppen küllemi hibákkal rendelkező rottweilereket, ezzel segítve a tenyésztést.

Sajnos ezeken a tenyészszemléken hosszú évekig "nagyvonalúan" kezelték a rottweilereket is. Olyan szemlélet alakult ki, ami csak árt az őrző-védő fajtáknak.

Ma már eljutottunk oda, hogy egyre jobban szigorodnak a tenyészszemle követelmények, de mint oly sok más, ez is nagy ellenállást vált ki az eddigi laza megméretést kihasználó kutyások körében. A hosszú távú cél, a fajtaadó ország tenyészalkalmassági vizsgálatának átvétele és alkalmazása. Az ADRK (Általános Német Rottweiler Klub) évtizedek óta következetesen azon munkálkodik, hogy a fajtát megtartsa olyan jónak, mint azt elődeik kitalálták. Szakmai munkájuk példaértékű lehet.

Ezt nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, lehetőséget kell adni a tenyésztőknek szándékaik felülvizsgálatára. Cél az európához való csatlakozás, így a rottweiler tenyésztésben is fel kell zárkóznunk a nálunk fejlettebb ország kynológiai kultúrájához.