Jürgen Rixen: 

("Der Gebrauchshund" 2/2002. száma)

"A kutyakiképzés elvben nagyon egyszerű. A kutyakiképző a kutya kívánatos viselkedését megjutalmazza, a nemkívánatost, pedig bünteti." 
A siker és a kudarc alapján, a kutya rájöhet arra, mit kíván tőle a vezetője. Az ősi mondás, "cukrozott kenyérrel és korbáccsal" - amit mostanában érdekesen reaktivált a belga Bart Bellon -, mindent kifejez. Lefordítva a modern kinológia nyelvére, ma a pozitív és negatív megerősítés fogalmát használjuk (lásd még a "Tanulásbiológia, tanuláselmélet" című cikket (a szerk.).

Tapasztaljuk, a megerősítés fogalma alatt sokan sokfélét értenek.

Pozitív és negatív megerősítés, illetőleg a büntetés fogalma

A megértéshez a matematikai értelmezést hívjuk segítségül: A kutya szempontjából pozitívnak tekinthetünk mindent, ami hozzáad valamit – például étel jutalmul(megerősítésül), vagy pórázrántás büntetésül.
Negatívnak tekinthető minden, ami a kutyától elvesz, ill. elvon valamit – például ilyen a kellemetlen pórázrántás abbamaradása, amikor a kutya a kívánatos viselkedést mutatja (megerősítés). Illetőleg egy viselkedés következményeként a játék elvétele (büntetés).

A modern meghatározás

Ennek az igen bonyolult és ezért nehezen érthető fogalomnak a viselkedéskutatók egyszerűbb értelmet adtak. A kutya szemszögéből jellemezték a "pozitív" és "negatív" fogalmát. A megerősítő akkor pozitív (kellemes), ha hatására a kutya ismételten és szívesen elvégezné a megerősített viselkedést. Egy negatív (kellemetlen) megerősítő a kutyát arra ösztönzi, hogy felhagyjon a megerősített viselkedéssel.

Karen Pryor és a delfinek

Karen Pryor zoológusnő 1963-ban főtréneri állást kapott a Hawaii Tenger Élővilága Parkban. Delfineket kellett tanítania. Előtte hagyományos módszerekkel kutyákat és lovakat trenírozott. Pórázt illetve kantárt a delfineknél természetesen nem használhatott. Az egyetlen "szerszám" ami a tréner rendelkezésére állt, a pozitív megerősítés – egy vödör tele hallal. A kutyakiképzésben a pozitív megerősítés alkalmazása nagyon egyszerű. Amikor a kutya az "Ülj!" hangjelre leül, jutalomfalat, dicséret, vagy/és játék a megerősítő eszköz. Viszont hogyan lehet a medence közepén úszó delfint egy darab hallal pozitívan megerősíteni? Amikor a delfin karikán ugrik át, lemerüléskor vízzel fröcsköli a közönséget, vagy hívásra a tréneréhez úszik, jutalomnak tekinti-e az érte kapott halat? Miként "tudja meg" a delfin, melyik viselkedésért kapta a megerősítést?
Találni kellet egy utat, hogyan lehet a delfineknek egy viselkedést jelezni, abban a pillanatban, amikor kívánatos az a viselkedés.

A megerősítő kondicionálása

Közömbös ingert klasszikus kondicionálással a hal „helyettesítőjévé kell tenni. Egy fütty jelzi a delfineknek a helyes viselkedést, valamint hogy a trénertől kaphatnak egy halat. Ma ezzel a módszerrel dolgozik a "delfinidomárok" nagy része. Más állatfajoknál, így a kutyáknál is Karen Pryor más eszközt alkalmazott. Az áruházban talált egy olcsó játékot, egy pattogóbékát, ami megnyomva "klikk-klakk" hangot ad. Azóta kialakult egy sajátos kis kézi eszköz a klicker, vagy magyarosabban klikker. Ma már létezik elektronikus változata is. Egyes elektromos nyakörv típusok klickerrel is felszereltek, a vezérlő nyomógombok között felfedezhetjük a klickert működtetőt is. Azt viszont ne felejtsük el, Karen Pryort tekintjük a klicker "anyjának".

A klasszikus kondicionálás

A klasszikus kondicionálást a Nobel-díjas orosz tudós Ivan Pavlov fedezte fel
1905-ben. A kísérlet indításakor a csengő hangja nem váltott ki semmilyen
reakciót, így nyáltermelést se, hisz nem volt rá semmi ok.

Ez után kísérletek sora következett, ahol a csengő hangját követte az etetés. Az ételt érezve megindult a kutya nyáltermelése. A kísérleti eljárást sokszor megismételve a tudós azt tapasztalta, már a csengő hangja magában is ki váltja a nyáltermelést.

Pavlov éveket fordított arra, hogy meghatározza a kondicionálás határát. A két inger közötti legkisebb időintervallumnak a negyed másodpercet találta
Amennyiben a sorrend megfordult, és a feltétlen inger (falat) megelőzte a feltételes ingert (csengőhang), abban az esetben nincs tanulás!

A klicker kondicionálása

Az étel (jutalomfalat) közvetlen pozitív megerősítő. A kutyának nem kell előbb megtanulnia, hanem a megkapott ételt érezve, rögtön kellemes érzés fogja el. Ezzel szemben a "klikk" hang a kutyának közömbös. Klasszikus kondicionálással, sokszor ismételve a "klikk" hangot követő jutalomfalat adást, válik a klikk-hang a jutalomfalat helyettesítőjévé.

A klicker előnyei
A kutyakiképzők mindig használtak kondicionált megerősítőt. A hanggal adott dicséret, mint amilyen a "Jól van!", vagy az "Okos!", pótolja, vagy kiegészíti a közvetlen megerősítést. Az emberi hanggal szemben a klicker hangja mindig azonos, mással össze nem téveszthető és a gazdán kívül más, például a kiképzésvezető is működtetheti. Ezen kívül nem csak a kutya számára, hanem a vezetőnek is jelzi, hogy mikor kell a kutyának pozitív megerősítést adnia. A használat eredményeként a "klikk" hang már önmagában is stimuláló hatású. Az elektromos változatnak még olyan előnye is van, hogy a nyakörvbe épített klickert a kutya akkor is hallhatja, ha a gazda, vagy a kiképzésvezető távolabb van.

A klicker végletes alkalmazása

Az elmés segédeszköz, a klicker használóinak körében kialakult egy sajátos kutyakiképzési módszertan. Egyes klicker használók odáig jutottak, hogy visszautasítanak minden negatív megerősítést, sőt a viselkedés manipulálását is. A kizárólag klikkkert használók alapelve, hogy nem befolyásolják a kutyát cselekedeteiben, hanem kivárják, amíg a kutya véletlenül elvégzi a kívánt viselkedést. Ebben a pillanatban hangzik el a "klikk" hang. Vezényszót már csak akkor kezdenek alkalmazni, ha a gyakorlat már szinte hibátlan.

Shaping (formázás, alakítás)
A lehetőség, hogy a kutya kívánt mozdulata "klikk" hanggal megerősíthető, vezetett a shaping alapelméletéhez. A formázáskor nem csak a hibátlan gyakorlat-végrehajtás kap megerősítést klickerrel, hanem már az odavezető kis lépések is.
Például: A kutyával meg szeretnénk értetni a fekvést.
A kutyavezető ételt tart az összezárt kezében. A kutya törekedve falathoz a földre helyezett kézhez, lefekszik. Amíg a megszokott módszer alapján csak a kifogástalan fekvésért jár a(pozitív) megerősítés, a shaping elve szerint a kutya rögtön megerősítést kap, ha kis jelét mutatja a kívánt viselkedésnek. Példánknál maradva, ha az elülső részével lefekszik.

A követelményeket a gyakorlások során természetesen a formázással tanuló kutyánál is lépésről-lépésre emelni kell, amíg a gyakorlat hibátlan nem lesz.

A Target-stick (cél-bot)

A klickert ki szokták egészíteni, kombinálni egy másik hasznos segédeszközzel, a cél-bottal. A "bot" lehet légycsapó, mutatópálca, lovaglópálca, vagy más, ezekhez hasonló tárgy. Először azt kell a kutyának megtanulnia, hogy az orrát, vagy a mancsát a target-hez (a célhoz) érintse, s ezt az érintést mozgatás közben is fenntartsa. Amikor ezt a kutya már tudja, az eszköz sok gyakorlat megtanításában segíthet. Használható az "előre küldés"-ben, a "fürkészés"-ben éppúgy, mint a "láb mellett haladás" tanításában.

A szerző véleménye
A klicker hasznos segédeszköz. A gyakorlatban sok kiképzőnek gondot okoz a megfelelő vezényszó. A tapasztalt kiképzésvezetők ismerik a leggyakoribb hibákat. A szóáradat lepereg a kutyáról, a dicséret nem egyforma hangsúlyú (ez különösen akkor nehéz az átállás, ha a kutya előzőleg valami rosszat tett), vagy a szóbeli megerősítés rossz időpontban hangzik el. Az ilyen kutyavezetőknél áldásos lehet egy klicker a tapasztalt kiképzésvezető kezében. A szakember a megfelelő pillanatban működteti a megerősítő eszközt, ezzel nem csak a kutyának jelez, hanem a kutyavezetőt is "kondicionálja". "Amikor hallod a "klikk" hangot, adj a kutyádnak jutalomfalatot, mert a kívánatos viselkedést mutatja!".
Gondom nekem csak a "klicker-fundamentalistákkal" van. Ők elvből utasítják el a negatív megerősítők használatát, és azt hirdetik, hogy lehetséges a perfekt kutyakiképzés kizárólag pozitív megerősítők alkalmazásával. Nekem úgy tűnik ezt főleg az üzleti érzékkel megáldott "kutyaszakértők" terjesztik – a klicker, mint kiképzési segédeszköz ezzel az ideológiával alátámasztva jobban eladható. Sokan kíméletlenül kihasználják, hogy a társadalmunk a legjobb úton halad, hogy a futó, ragadozó kutyát elsatnyítsa, és a fajt természetellenes életmódra kényszerítse.

A kutya falkaállat. A falkában szociális hierarchia (rangsor) alakul ki és a rangsorviták rendezésében szerepet játszik az agresszivitás is. Ez szerintem a legfőbb érv a kiképzéselmélet un. puha hulláma ellen. Sokat gondolkodom azon, vajon hogyan érinti a rangsorrend azokat a kutyákat, melyek csak pozitív megerősítővel, klickerrel tanultak. Ezeket a kutyákat folyamatosan manipulálják, miközben a falkavezér ember nem emel tiltó tabukat. El lehetne közben filozofálni azon, vajon valójában az ember manipulálja a kutyát, vagy a kutya az embert. Realistáknak fölösleges magyarázni, hogy a negatív megerősítések teljes elhagyása lehetetlen. A kutya hétköznapi életében gyakran olyat tesz, amivel saját magának "szerez" megerősítést. Negatív megerősítő nélkül hogyan akadályozhatnánk meg, hogy lopjon a konyhaasztalról, illetve este a puha, meleg ágyba bemásszon aludni?

Aki már látott olyan kutyát, amelyik, már miután néhány dolgot megtanult a klicker segítségével, miként próbálja legnagyobb igyekezettel a teljes repertoárját bemutatni, amíg végre véletlenül állva marad (mert ez volt éppen a tanítandó feladat), másként fog vélekedni a negatív megerősítés nélküli kiképzésről. Ugyan az eddigi tanítása során testi behatás nem érte, viszont a pszichéjét érte negatív hatás, ami szemmel látható. Ezen a bemutatón - amit egy klicker-szemináriumon láttam -, számomra érthetetlen maradt, miért annyira elvetendő a kutyának szelíd, védő kézzel a hasa alá nyúlni. Egy biztos, annál, amit láttam eredményesebb és a kutyának is kevesebb stresszt okozott volna.
Egy ilyen klicker-szemináriumon ahol vendég voltam egy játékos kísérlettel szemléltették a klikkelés időzítésének (timing) fontosságát. Az előzőleg másik helységben tartózkodó kísérleti személynek az volt a feladata, hogy az asztalon levő doboz Mon Cherie-t egy sporttársnak átadja. Az előadó klickerrel próbálta irányítani. Ez a kísérlet sikerült is - 10 perc után! Hagyjuk most figyelmen kívül, hogy a hölgy tudta tennie kell valamit, tehát nem volt inaktív. Én mindenesetre nagyon közel álltam ahhoz, hogy felugorva a hölgyet átkaroljam, és finoman a kívánt helyre tereljem. 
Összefoglalva: Klicker? Igen, különösen az elektromos változata jó segítőeszközöm lehet a tapasztalatlan kutyavezetők segítésében. Viszont számomra nem elfogatható az állítás, hogy a klicker = a negatív megerősítő elhagyása = boldog kutya (és kutyavezető), mert nagyon távol áll a kutya valódi, természetes faji adottságaitól.
Fordította: Simó Gergely 2006.