„A kiképzés kezdetét az egyes szerzők más-más életkorban javasolták, viszont nem kapott megfelelő hangsúlyt a fokozatosság. A klasszikus kondicionálással hirtelen megkezdett kiképzés a sok kényszerítés miatt megviselheti a fiatal kutya idegrendszerét, és hamar kedvetlen automatává változtatja. A kutyaiskolákban ma is általános az a gyakorlat, hogy az új belépőt azonnal a csoportba irányítják. Szegény kutya és gazdája még szinte azt sem tudja hol van, már elkezdődik a „komoly munka”.

A testi és szellemi fejlődése szempontjából hasznos, ha játszik más kutyákkal és emberekkel, de ez ne a kutyaiskolán történjen. Céltudatos neveléssel, ismétléssel, klasszikus kondicionálással úgy alakítjuk ki a reflexet, hogy amikor a kutya a vezetőjével megérkezik az iskolára, már „tudja”, izgalmas, szórakoztató, játékos foglalkozás várja a gazdával. Abból, ahogy a kezdésre megérkeznek a kutyával a tanulók, következtetni lehet a kiképzési metodikára. A szeretettel tanított kutya vidáman húzza a gazdáját befelé a kapun, a gépies, vagy durva kiképzőt pedig a foglalkozás végeztével kifelé húzza a kutyája. „

Három dokumentum található a link megnyitása után. kattins ide!

Olvasd el az érvényes szabályzatot! A gyakorlatok végrehajtásának módját kiemelten! Akinek ilyen távoli céljai vannak , az IPO sportban akar eredményeket elérnim jó ha gyarapítja a tudását és a kiképzés elméletét sem hanyagolja el ! Azt is olvasd el, milyen korú kutya vezethető fel a vizsgán.

Majd az etológia részt olvasd, utána az engedelmes tanításának elméletét, a másik két ágazat tanítására és rátérünk majd.

Apró dolgokban vitatkoznék csak , a fő vonulattal maximálisan egyetértek!

Ez a válaszom arra, hogy miért nem az óvodában és miért nem 4-5 hónaposan kezdjük a csoportos kiképzést !

Még egy idézet az írásból, hogy kellő figyelmet kapjon , az az időszak ahol a mostani alom tart!!!!!

„A szakkönyvek figyelmeztetik a kutyatartókat a fogát váltó kölyök rágási kényszerére. A fogváltás és a hirtelen növekedés egyéb gondokat is okoznak. A megnyúlt, egyenetlenül növő kölyök mozgáskoordinációja nem harmonikus. A nyakigláb kamaszgyerekhez hasonlóan ügyetlen. Sok humoros jelenetet láttam és hallottam, hogyan képes fordulás közben a saját lábában megbotlani, vagy sikertelen irányváltoztatás közben a gazda lábának, vagy tereptárgyaknak nekiszaladni. Előfordulhatnak csontrendszeri és izületi anomáliák, a már felállt fül időlegesen újra lekonyulhat és a sérülésveszélyre is figyelni kell! Az élettani változások természetes következményként idegrendszeri és ezáltal ,viselkedési változással is járnak.

A hirtelen növekedés időszakában a kölyök fáradékonyabb. A „vére viszi”, de a fizikai teherbírása kisebb. Fejlődésben levő csontozata, izülete még nem terhelhető. Időnként látszólag ok nélkül sántíthat, vagy csak megfontoltabb, óvatosabb a mozgása. A külső behatásokra a korábbi időszakhoz képest érzékenyebben reagálhat. Az ínye gyakran viszket, szívesen rág, de az erősebb ráharapás fájdalmat okoz neki. Ne játszunk huzakodó játékot és puha tárgyat, például szivacslabdát használjunk. Az a legcélravezetőbb, ha ebben a viszonylag rövid időszakban a zsákmányolást kevesebbet játsszuk. ….”

Az első három - öt látogatás csak az ismerkedést szolgálja. Ne tartson hosszú ideig, mert a kölyök hamar kifárad és az idegrendszere sem terhelhető még. Ne várjuk meg a fáradtság első jeleit, tegyük be a kocsiban levő boxába, vagy induljunk haza. Rendszeresebbé akkor tehetjük az iskolába járást, ha már elértük, hogy a néhány percig tartó közös játékunk alatt - a zavaró körülmények ellenére - végig ránk figyeljen.

Régi gondjuk a kutyás sport iránt elkötelezett iskolavezetőknek, oktatóknak, hogyan kezeljék a viszonylag nagyszámú, legtöbbször teljesen laikus kezdőket. Elmulasztották a szakszerű céltudatos nevelést és készségfejlesztést. A kutya nem figyel a vezetőjére és nem motiválható kellően játékkal vagy falattal. Sokan csak akkor jelentkeznek az iskolán, amikor már nem bírnak az elrontott kutyával. Több, rövid ideig tartó, nagy türelmet és empátiát igénylő egyéni foglalkozással meg kísérelhetjük pótolni a mulasztottakat, de az eredmény több szempontból kétséges:

1, Az iskolán rengeteg az elterelő inger.

2, Nehéz egyszerre oktatni a kezdő, még a pórázt kezelni se tudó kutyavezetőt és a szétszórt, figyelmetlen kutyát.

3, Hiába tudjuk, mi a helyes módszer. A fizető tag sokszor csak azt igényli, ahhoz kér segítséget, hogy neveletlen kutyája „szófogadóvá, engedelmessé” váljon.

4, Kevés a megfelelően képzett, türelmes, a kezdőkkel jól bánni tudó oktató.

Miért nem jó módszer a csoportos kiképzés a kezdő kutyáknak? Nyugodt ülés, fekvés helyett a kölyök szívesebben játszana a mellette levő kutyával, ezért csak kényszerrel tartható kordában a kiskutya. A korai kényszerítés pedig letöri a kutyát, ami nem célunk. Nem tudjuk betartani „A kényszerítést azonnal motiválással, vagy megerősítéssel (jutalmazással) fel kell oldani!” alapszabályt, mert ezzel megzavarnánk a többi kutyát és az oktató munkáját. ......