Egy téma kapcsán indult a beszélgetés. Hogyan segítsünk a pánikba esett kutyának?

A legfontosabb tanulság a cikkben, hogy a nyugtatás és a jutalomfalat segít! Persze nem úgy, hogy rádicsérünk a félelem kiváltotta pánik reakcióra. A felismerés egyszerű! A félelem nem megerősíthető!  Ezzel szemben áll az a vélekedés, hogy: „Minden cselekvést meg lehet erősíteni”. Igen ám, de… A félelem nem viselkedés, az érzelem, a kutya belső állapota.    "Ösztönös reakció ". Azt tanítással nem lehet megerősíteni, de felülírni, eltüntetni sem, csak mérsékelhető a félelem kiváltotta válasz reakció.  Azaz megtanítható a kutya, hogy abban az adott helyzetben hogyan viselkedjen. Innen már csak egy lépés volt, hogy „lefordítsam” rottweilerre és a napokban előbukkanó másik témákhoz kapcsoljam az egész kérdéskört.  Mit tegyünk, ha félelmében szélsőséges viselkedést mutat a kutya, agresszív támadást látunk nála? Az agressziót büntetni kell? Nem, semmiképpen sem! Az agresszió megszüntetésére, a kutya rángatása, emelt hangon való utasítgatása ebben az esetben nagy hiba. Amikor a kutya ideges, fél,nem tud a tanulásra, a viselkedésre koncentrálni, ezért az a törekvés az ember részéről, hogy „jó „viselkedésre tanítsa, nem fog sikerülni, pláne, nem, ha maga is ideges, feszült! Tudja kényszeríteni az ebet pórázon, hogy kövesse, vagy csináljon neki tetsző viselkedést, de attól még az eb ugyanúgy félni fog! Maximum az ember kipipálhatja, hogy ő segíteni akart, de a kutya mégis fél! „Nem az én hibám, nem tehetek róla, én mindent megpróbáltam!” – mentegetőzik a legtöbb ember. Pedig senki nem hibás, csak másként kellene kezelni a kutya, szép fokozatosan kialakult viselkedészavarát. Súlyos esetekben segítségre szorul a kutya, magától nem oldódik meg a helyzet! A pánik, és ennek következtében kialakult viselkedés részben sajnálatra méltó, részben balesetveszélyes. Legjobb lenne nem eljuttatni a pánikig, de az emberek zöme magára hagyja a kutyát, arra vár, hogy majd „kinövi”. Enyhébb esetekben, erre van esély, a kutya tartósan „tünetmentessé” tehető, ritkán mutat félelmi reakciót. Így van ez akkor is, ha nem növi ki, de felnőtt korára megmarad a félelem, zajoktól, tárgyaktól, szituációktól. A megszokás nagyúr! Hozzá lehet szoktatni a környezet ingereihez és ebünk megtanul nem reagálni rá.  Picit más megítélés alá esik a fiatal kutya félelme, innen eredhet a „majd kinövi” vélekedés.  A tapasztalatlan, kölyök, fiatal kutya bármitől meg ijedhet, elhúzódhat. Nagyobb negatív inger hatására menedéket keres néhány hetes korában a legtöbb kutya. Ez a menedék, természetes körülmények között, a saját helye, az anyja és a család élettere lenne. „Elszaladni” biztonságos helyre, természetes állati viselkedés. Vadállatoknál, amikor ezt nem tudja megtenni, a félelem „támadásba” fordulhat. Kutya esetében is így van. Szorult helyzetben a kutya előre menekül, kitámad.  Az ember, a háziasítással, a szocializációval, tenyésztéssel, szelekcióval az ösztönös adottságokat módosította, megváltoztatta, de a félelem, az óvatosság, nem tűnt el.  Az őrző-védő fajtákban hangsúlyos szerepe van a „bátorságnak”, ezért a természetesen bátor, magabiztos kutyák kiemelt szerepet kaptak a fajták kitenyésztése során. Ezeket a kiváló képességű egyedeket szaporították, ők lettek a tenyészállatok. A jó képességű egyedeket aztán ki is képezték, az ember szolgálatába állították. A kiképzésben elért eredmények alapján újból tovább tenyésztették őket, így biztosították, hogy sok generáció után is munkaképes, jó őrző-védő kutyák legyenek. Ami tulajdonság látható, az ott is van, és az öröklés révén az utódokban megjelenik, tartották elődeink, még a kezdetek- kezdetén. Nincs ez másként ma sem, de az öröklésmenet azért ennél picit bonyolultabb! A külső tulajdonságok esetében is, de a belső tulajdonságoknál még sokkal inkább!

Nem véletlen, hogy a karakter tesztek használói nem az unos - untalan ismételt gyakorlatsorok végrehajtása alapján értékelik a kutya reagálását helyzetekben. Mára „mindenki tudja”, hogy a megszokás nagyúr! Ugyan azon a helyen, ugyan azon szituációk gyakorlásakor, a kutya hozzászokik az őt ért ingerekhez és egyre kevésbé mutat szélsőséges viselkedést! Megtanul egy „jót”, amit az ember elvár tőle! Ám idegen helyen, változó körülmények között ismét erős reakciót fog mutatni. Az érzelmei vezetik és lehet az csak egy villanás, de megmutatja, hogy nem annyira magabiztos kutya. Ezt a pillanatot kell látnia egy jó szemű bírónak, ami lássuk be nem könnyű! Akkor a legnehezebb, ha a bíró sose látott természetesen bátor, magabiztos, domináns kutyát. Itthon, de azt hiszem a világon mindenütt, a jó szemű bírók vannak kisebbségben.

Lássunk példát, ugrok tovább gondolatban az őrző-védő képességre.

Sok vitát kiváltó kérdés az őrző-védő ágazat, az IPO vizsgáknál és az IPO sportban, a legmagasabb pontszámot kapott kutya a legjobb őrző-védő eb is? Nem feltétlenül, mondom én sokadszorra. A való életben és a pályán, más-más elvárásokkal néz szembe a kutya! Arra másként is kell felkészíteni, de az alap, a magabiztos, bátor, harcra és tettre kész kutya.  Koronként az ember tudása, tapasztalása, igényei szerint, az elvárás, a megítélés sokat változott. Mára, az „utcai harcból” „ökölvívás „lett. Sport, a kutyavezetők versengése. A kiképzés mesterségének elsajátítása kötelező a versengéshez, amihez hozzátartozik, sőt, alapfeltétele egy jól kiválasztott és jól felkészített kutya!  Ma már profi szinten kell bemutatni, a felvezetés ugyan annyira értékes, mint maga a kutya!  Három ágazatban, nem könnyű kiválónak lenni. Az őrző-védő ágazat a vízválasztó, az ott mutatott értékek váltják ki a legnagyobb izgalmat (és vitát) Különösen így van ez, a tenyész rendezvényeken. Ott „számon kérik” látni akarják, az ösztönös adottságokat, még ma is!  Őrző- védő ágazat gyakorlatsora, sok kutyának könnyedén megtanítható, a kutya zsákmányszerző ösztönén keresztül. Ettől ő még nem lesz harcra, védelemre kész őrző-védő eb! Formai elemeket tanítva, a tényleges őrző-védő képesség nélküli kutya is kiképezhető egy vizsgaszintre, egy gyenge versenyszintre is.  Sőt, az alapvetően bátortalan, puha kutya, állandó fejlesztéssel szintén! Hiszen a kutyában ott van a zsákmányszerző ösztön, ami a létfenntartó ösztönkörhöz tartozik. A kutyák eredetileg, csapatban vadásztak, a gyáva, alárendelt se maradt éhen, neki is megvolt a saját feladata. Ezért van az, hogy a kevésbé „ösztönerős” kutyát is fel lehet készíteni egy vizsgára, sokszor igen magas pontszámokat begyűjtve! (kevésbé „ösztönerős” = kívánatos, kiemelt képességek hiánya) Hiszen a fogás minősége, a harapás erőssége, kitartás a harcban csak az avatott szemnek látszik igazán. Bizony nem minden bíró avatott szem, bár minden tudását, tapasztalatát beleteszi a bírálatba. Ugyan ilyen módon veszíthet pontszámokat az ösztönerős, jó képességű kutya, mert nála az irányítás, a „kézben tarthatóság „adja fel a leckét! Vele is könnyű sok pontszámot elveszíteni. Nem véletlen, hogy az összpontszám egyezése esetében az őrző-védő ágazat pontszáma kiemelt szerepet kap. Abban az ágazatban magasabb pontszámot elért kutya kerül a rangsorban előrébb! Csak a valódi őrző-védő kutya az, amelyik képes megállítani a segédet és meg is küzd vele, még akkor is, ha az a küzdelem, imitált harc!A tenyész alkalmassági vizsgálatokon, a bíróknak az lenne a feladata, hogy elfogulatlan szakértelmükkel, segítsék a kutyásokat, tenyésztőket. Egy viszonylag egységes szűrön keresztül, leírást adjanak a kutya munkájáról, rögzítsék, mit gondolnak a kutya teljesítményéről. Ez irányt mutathat a tenyésztésben, mely területeken van javítani való vagy mely területekben vannak kiváló eredmények, amit feltétlen meg kell tartani.   Az össznépi játszadozást, egymás hülyítését el kellene már felejteni, hiszen fekete-fehéren látszik a hibás út! Önmagát csapja be az a tenyésztő, aki azt hiszi ügyesen átvert mindenkit ! Sok évre csapdába csalja saját magát, amiből aztán sose kerül ki.

Nem a kutyások, tenyésztők vannak a bírókért! Nem a bírókat kell meggyőzni, nem az ő kegyüket kell keresni ! A bírónak lenne feladata, hogy korrekt módon segítsen, partnerként tekintsen a tenyésztőre, a kutyásra. A habiszti, bunkó parasztok ideje lejárt ! Nem volt menő sosem, de sajnos erősen jellemezte a munkakutyás tábort évtizedeken át. Ideje túllépni ezen! Persze úgy, hogy a szakmaiság ne szenvedjen csorbát eközben!